Akit barátnak hittem, hova sodort?
Megvert, fojtogatott és a sárba tiport,
Míg az, akit ellenségnek gondoltam,
állt fölöttem némán, magára hagyatottan,
akár csak én, könnyeim és baj száz ösvényén halkan,
szomorúan és elhagyatottan.
Ember a rosszat miért másolod,
a jót élni miért nem hagyod,
sorsod jobbra fordulását hogyan várhatod,
ha nem tanulsz, nem észleled járt utad,
miért nem építed, miért csak rombolod?
1 hozzászólás
Hát igen. Nem mindenki az, aminek hisszük. És rombolni sokkal egyszerűbb, mint építeni. A hibákból is csak elméletben tanul az ember, ha az ösztönei a vesztébe sodorják.