áll a sarokban, elhal a vágy,
a sikoly, mely volt egykoron
tollpihén durva csizmanyom.
Törött tál táncol az asztalon,
szitál a múlt, ütemre por hull.
Éj- takarta házon csend honol,
csak a denevér szárnya suhog.
Háztetőn puha mohaszőnyeg.
Virágmintát már nem szőnek
a kertben a hajnali friss fények.
Reménnyel telve, úgy néhanap,
ha esőfelhőt hoz az északi szél,
néz sután, az az ezeréves múlt.
Vakondtúráson pihen a Hold,
hol nincs út, bejárat, csak alagút.
16 hozzászólás
Mint kőzápor, súlyosan koppannak ezek a szavak, s nyomukban kibontakozik a magányról, fájdalmas visszaemlékezésről szóló dal! Költészetednek egy újabb gyöngyszeme kedves Ica, nagyon tetszett!! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Nagyon beletaláltál a lelkembe.Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Nagyon tetszett, ahogy egy személyes drámát csak megsejtettél, majd egy művészfilmes operatőr kameramozgásával lassan, alaposan távolítasz, mintha a részletekben lenne a lényeg, pedig dehogy.
Az ott volt a múltban, az első sorokban. Nagyon finom munka, feldolgozása a drámának, akár a lelken belül is.
szeretettel: Gery
Nem gondoltam kedves G. magamsem, hogy ennyire mélyről hoztam fel a múltat.
Ennyire kitártam azt az alagútat.
Köszönöm a kedves soraidat, ez kárpótol.
Szeretettel: Ica
Kedves Ilona!
Gyönyörködtetve tudsz írni a magányról, a múltba veszett szépségek fölötti gyászról, a "nincs visszaút"-ról. Minden tiszteletem.
"Virágmintát már nem szőnek
a kertben a hajnali friss fények." – mindig meg tudsz lepni valami új csodával. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Megtisztelő véleményednek nagyon örülök!
Már bezártam ennek az útját, talán sikerül a fénnyel szőni virágos gondolatokat.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Ica! Gyönyörű, megható, fájdalommal teli emlékezésed köszönöm , hogy olvashattam! Zsuzsa
Köszönöm kedves Zsuzsa a látogatásod!
Örülök, hogy olvastad a versem.
Szeretettel láttalak: Ica
Júúj, "hol nincs út, bejárat, csak alagút."
Azt a paszta, ezt az érzékletességet.
Köszönöm kedves Andi, hogy itt jártál…az úton.)))
Szeretettel: Ica
Csodálatosan festettem meg az elmúlást , az idő könyörtelenségében. Ha elmegy az ember, a természet hamar visszafoglalja ami az övé…gratulálok szeretettel versedhez kedves Ica. Mindig öröm téged olvasni. Üdvözöllek ☺
Milyen igazad van kedves Barn-y.Köszönöm.
Üdvözlettel: Ica
Remek vers, kedves Ica!
Szinte érzi az ember az elhagyatottságot.
Szeretettel: dodesz
Megtisztelő soraidnak kedves Dodesz, nagyon örültem!
Üdvözöllek: Ica
Drága Ica!
Sokszor rajzoltam, festettem elhagyott házakat, romokat, de sosem sikerült így megragadnom az elmúlást, mint itt a versedben tetted. Elmúlt idő regényét írtad meg.
Szeretettel:
Ylen
Drága Ylen!
Bevallom, hozzá segített egy festmény is, amihez hozzátettem a magam érzéseit.
Régen láttalak.
Ölelésem: Ica