Az jutott eszembe, de jó is lenne,
ha az élet szépen szabira menne,
és engem némi zsével is megkenne,
hogy biztosítsa jól-ellétemet.
Szóval, csak így elmenőbe
valahol mondjuk le is dőlne,
a lényeg, hogy egy kis időre
nem vetne rám több tekintetet.
Nem is lennék nagyon szerény,
falnám be ami fér belém,
nuku erkölcs, nuku erény,
csak azt tenném amit szeretek.
Hisz Ő számtalanszor azzal szédít,
hogy tucatnyi célomtól eltérít,
és utamba torlaszokat épít,
csak azért, hogy bosszús legyek.
Szóval ha az az idő ide érne,
hogy Ő egy időre tőlem útra kélne,
arra gondolhatnék már végre,
hogy, na végre!, egy kicsit élhetek.
2 hozzászólás
Vagyis, hogyha az élet kicsit elmenne pihizni, egészen jól lehetne kicsit élni! Elég bizarr gondolat, de érthető az élet és az élet közti különbség! nekem tetszett!!!
Így van, egy az egyben erre gondoltam.
Köszönöm, hogy itt jártál, Bödön.