Büszkeségem sutba dobva
Kussolok a sarokba’,
S a fekete csenden, mi körülvesz,
Nem hatol át hang.
Folyton te jársz a fejemben,
Vágyom az érintésedet.
Bújj hozzám, hogy érezhessem,
Tiéd lehetek.
Nem bírom az idő súlyát…
Belülről egy sötét urnát
Bámulok, ez a hangulat
Az, mi elragad.
A hangod hallva megértem,
Mennyire más, ha melletted
Telnek a percek…száguldás…
Csak neked vagyok.
1 hozzászólás
Milyen szép…..nagyon tetszik!
Én is valahogy igy vagyok a szerelemmel…a sötétbe burkolózom, ha nem lehetek Vele..ismerős érzés! Szépen kifejezi, hogy milyen nagy szükséged van arra, hogy Vele légy:D
Üdv.:lkata:)