Hányszor írtam le azt a szót!
Sorba írva a hangokat.
Rózsaszín ködbe mártózott,
akinek szava elakadt.
Hitte, hogy szerelmem beton,
kemény, és megtörhetetlen,
de csak láng volt a mondatom.
Benne őt elveszejtettem.
Átkokat szórt, és zokogott.
Kérdésre nem volt válaszom.
Valami akkor megfagyott,
emlékét hordom vállamon.
A szívem egy Rubik kocka,
és akárhogy csavargatom,
mindig más szín jön ki rajta,
és zokogását hallgatom
1 hozzászólás
“Hitte, hogy szerelmem beton,
kemény, és megtörhetetlen,
de csak láng volt a mondatom.
Benne őt elveszejtettem.”
Igen, szeretnénk hinni a holtomiglan, holtáiglan, de keveseknek adatik meg.
Szeretettel: Rita 🙂