Kicsit vegyük most mindketten komolyra
az éjben úszó csendek tompa kínjait,
leveleit a szél hogyan sodorja,
késői füstszagában ránk hogyan terít
apró neszekkel, árnyékmozdulással,
sáros holdfénnyel fércelt borszagú köpenyt.
Gonosz játék, érzem, előbb belém hal,
mintsem megtudhatom, varázsa mit jelent.
Nem. A látóknak jár ez az éj-szeánsz,
felém kavargó képek, büszke fájdalom…
nem írhatja meg pár kósza asszonánc
amit belül érzek, és fel sem foghatom,
mert a józanságnak itt nincsen helye.
Fényködök tánca csal, és messzi csillagok
ritmusából gyűrt remények éjjele,
közöttük én ma újra egymagam vagyok.
Lélekjárás, vagy csak sodródás talán?
Fázva, tudott magamtól tartva legbelül,
át- meg átszűrődve minden éjszakán
körötted járok veszve, ismeretlenül.
14 hozzászólás
Kedves Aléb!
Éjszakánként talán a lélek álmodik…
A józanságnak itt nincsen helye? Jöjjön hát a képzelet, csavargó álmok, valakiről, vagy valamiről… miközben a tompa kínokkal terhes éjszaka "apró neszekkel, árnyékmozdulással,
sáros holdfénnyel fércelt borszagú köpenyt terít…"
Bizony pár kósza asszonánc is remek lehet…
Őszinte tiszteletem, kedves aLéb.
Tudod, kedves Aléb, megértelek. Hasonló cipőben járok. Bár talán egy lépéssel előbbre! Javaslom lépj (álmaid felé), mert az idő sajnos rohan… !!!
Barátsággal Panka!
Kedves Judit, én is így hiszem 🙂
aLéb
Köszönöm szépen olvasásod, véleményed, Irén.
aLéb
Panka, köszönöm értő olvasásod. Örömmel láttalak.
aLéb
Előbb-utóbb eléred amit le kell érned, s nem csak álmaidban!
Mert az álom, egyfajta jel is a valósághoz.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szia aLéb! 🙂
Gyönyörűséges, tele mély gondolatokkal és ellentmondásokkal.
Csendesen visszafogott, józanul beszédes. Lélekgyötrő és lélekemelő. Látó és vak. Felkavar és elringat. Altatódalt és ébresztőt zeng. Józanul részegít. Kétségeket rejt a bizonyosságba. Bénít és gyógyít. Elveszve is talál. Fázva melenget. Felforrósodva hűt. Igen és nem. Nem és igen. Sorolhatnám még…
"józanságnak itt nincsen helye". Ezt ki kell emelnem. Szerintem ez a vers legfontosabb része.
Leírhatatlanul csodaszép! Csak sodor… sodor… sodor…, míg az ember beléhal.
Hogy te miket tudsz! Elképedtem! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Fél-X, ebben én is hiszek :-). Köszönöm olvasásod.
aLéb
Szia Kankalin!
Köszönöm a véleményed. Nagyon sok mindent látsz, érzel a versemben, és ennek őszintén örülök, annak ugyanígy, hogy magával ragad a versem. Nagyon köszönöm a szavaidat. 🙂
aLéb
talán csavargók, talán nem is annyira
nagyon tetszett
Különös álmok, titokzatosan mély érezések kavarognak versedben, s kozmikus távlatok. Az álom szabadsága más, mint a valóság. Józan logikával fel nem fogható.
Gratulálok versedhez, mely megérintett!
Alberth
Köszönöm, hogy itt jártál András :-).
aLéb
Alberth, örülök, hogy itt jártál.
aLéb