De a Költő… Ő most csak remél

Most is van egy Költőnk,
S a Költő most remél…

Magában szenved, hiszen elmentél,
De tudja, ez még nem lehet a vég!
Érzi legbelül, hogy ő még a tiéd,
Tudja jól, visszajössz hozzá még…
Miért bolond az ember? Mert van remény.
S a Költő az utolsó leheletig remél!
„Engedd, hogy egy kicsit a barátod legyek”
Csók, majd szavak, melyek elidegenítenek.
„Várni foglak” – válaszol a Költő,
S reménnyel telve várja a jövőt.
Fáj, mert talán ez a vég,
De a Költő csak remél.
Mert Szerelmes, azért!
Nem adja fel soha!
Szépen váltak el, így nem lesz áldozat.
S a Költő remél tovább, s szeret.
Soha nem felejti el a neved…