A művirág sohasem hervad el,
Tán ezért, senkit sem érdekel.
De megrendülünk ám szerfölött,
A tünékeny szépség előtt.
Egyszeri, nem ismételhető,
Egy jelenség, egy gyönyörű nő…
A hajnal, vagy a naplemente,
Elmúlnak, titkokat rejtve…
De, ha nyúlsz érte, révedezve,
Szertefoszlik, ködbe veszve…
Mint álomból szőtt, messzi hajó,
Tünékeny, s tovasuhanó…
(Csak állsz… s érzed, sírni volna jó…)
12 hozzászólás
Kedves Antonius!
Elérni az elérhetetlen, megfogni a megfoghatatlant, kimondani a kimondhatatlant, megismételni a megismételhetetlent, mi már tudjuk mit jelent.
Sírni? Lehet de minek?
Nagyon szép a versed, mint mindig!
Búcsúzóul, szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipő!
Érteni szoktuk egymást. A "búcsúzóul"-t nem értem. Nem is akarom!
Szeretettel: a.
Szia at! 🙂
Húúúúúúú, de utálom a művirágot, a műéletet, a műszerelmeket!
A "sírni volna jó"-ban egyetértünk. 🙂 Ez a vers más, mint amiket eddig olvastam tőled.
Azt hiszem valamiért kezdesz a metamorfóis felé hajlani. Egyszer ez is eljön, szerencséd van, hogy csak most. 🙂 Amúgy kíváncsian olvastalak. 🙂 (Továbbra is.)
Szeretettel: Kankain
Kedves "tavaszthozó!
Köszönöm. a.
Kedves Antonius!
Ilyen az ember: mindig arra vágyik, ami nem lehet az övé…
Nagyon szép, és szomorú a verse. Tetszik!
A.í.: Faddi Tamás
Tudod Tamás, az unokáim, lehet, hogy egyszer büszkék lesznek az ilyen elismerő szavaidra. A munkáidat és az érett gondolataidat olvasva, sokszor támad olyan gondolatom: a költészet kis hazánkban, minden válságot túl fog élni.
Kösz, hogy voltál. a.
Kedves Antonius!
A versed is olyan álomszerű, mint az érzés, amiről írsz. A sorok közt is ott lebeg az a tünékenység, a titokzatosság. Nagyon tetszik:))
Arany kedves!
Sokat jelent nekem a véleményed.
Köszönöm. a.
Kedves Antonius!
Jó kis vers. Ami tilos vagy elérhetetlen az többnyire vonzó.
Szomorúan szép vers.
Ági
Ági kedves!
Köszönöm, hogy még mindig figyelsz rám. a
Kedves Antonius!
Csuda-szép verset írtál!
Olyan szívhez szóló… : )
Szeretettel olvastam: Tünde
Köszönöm Tünde a figyelmed, a kedves szavaid.
Üdv. a