Az egyik tud mindent
másik mindent jobban,
aki nem tanult illem‘t
az gyorsan fellobban.
Egyik nem halgat el
másik tovább mondja,
egy-két csepp "bevétel"
a szavakat csak úgy ontja.
Egyik már nem is hall
a szeme már szikrázik,
mint szárazon a hal
most csak kukoricázik.
Kinek van igaza
az itt most a kérdés,
mindkettöjük célja
a mennél nagyobb sértés.
A logika itt már
elcsúszott a jégen,
most mindkettő szamár
ezt tudják ők már régen.
Egyik sem engedhet
mert a csökönnyössége,
neki az egyetlen
tanult mértékegysége.
A diszkussziónak
sohasem lesz vége,
önteltség lett most itt
mind kettő szentsége.
De a diszkusszió
még most is tovább folyna,
ha gazda a diót
végre fel nem törte volna.
A nagy kalapáccsal
a dióra vágott,
és egy csattanással
az ok is el szállot.
A diszkussziónak
az lett most a vége,
hogy nem acsarkodnak
egymásra már végre.
Ők most találkoztak
az útnak a közepén,
mindketten rájöttek arra
az élet egy "túrós" lepény
8 hozzászólás
Tóni, én már leszoktam arról, / nem volt könnyű/hogy az utolsó szó az enyém legyen.
Akié az utolsó, az mindig dühösebb. Aki gúnyos vagy ingerült, azt inkább kihagyom. Az ember válogassa meg a vitapartnerét is, ha teheti. Szerencsémre én, tehetem.
Kedves Szusi!
Ezt a verset, mint 271-dik versemet 2010 Március 16-án írtam, amikor egy diszkusszió itt ezen az oldalon olyan méreteket öltött velem kapcsolatban, hogy nem láttam más kiutat, mint a menekülést. Már régen beláttam, hogy az akkor a téves út volt, és azért is vagyok ma ismét itt. A feleségem, már ötven éve, azt veti mindig a szememre, hogy én velem nem lehet sokig diskurálni, veszekedni pedig egyáltalán nem. Egy bizonyos pontig hajlandó vagyok vitázni, de amikor a vita egy olyan stádiumot ér el, amikor már a további szavaknak semmi értelmét sem látok, akkor leblokkolok, és csinálhat, mondhat az a másik amit akar, én belőlem egy szót sem tud kihozni. Sokan azt is mondják, hogy felvágó vagyok, mert nem tartom, a beszélő partneromat velem szemben egyenrangúnak.
…talán bizonyos esetekben akkor, igazuk is van…
üdv Tóni
Én nem hiszem Tóni, hogy aki nem akar értelmetlen és parttalan vitát folytatni az felvágós lenne. A vita nem harc, ahol feltétlenül győztest kell hirdeti. Aki harcnak fogja fel és észre veszem, azzal helyből nem vitázom. Az értelmes vita érvek mentén folyik. Ha elhatalmasodnak az érzelmek, akkor az már nem vita, hanem veszekedés.
Kedves Szusi!
Micsoda igaz szavak, csak kedves Szusi. biztossan te is észrevetted már, milyen kevesen vannak ezzel a véleménnyel, amit most itt leírtál, Az pedig már csak egy elterjedt ember tulajdonság, hogy az emberek mindig a hozzájuk hasonlókat jobban és hamarabb eltudják fogadni, mint egy, a szerintük "egy egzotikussan gondolkodó" embert.
Ez a tetőled leírt és ha praktikussan felhasznált metod, téged is osztályoz.
Egy ókori romai író, Publius Terentius azt írta:
"Ahány ember, annyi vélemény."
…pedig még akkor nem is volt annyi ember a földön, min ma…
Örültem a "Vita" differenciás, de mégis egy tényezőre jutott megállapitásának.
üdv Tóni
Akár Péter és Pál…
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Ez a vers, egy nem valami szép mult eredménye volt. De mint amilyen rögeszmés versírói szindromom van, és mindent témát versben akarok leírni, akkor azt a helyzetet is versbe akartam foglalni Lehet, hogy ez sem egy klasszikus, sem egy modern formája a versírásnak, hanem csak egy egyszerű, de mint nállam is, egy erőssen előrehaladott stádiumban levő betegség.
…aki szereti olvassa, aki nem, talán az is…
Van egy közmondás ami azt mondja, hogy az életben senki sem felesleges:
"Akit már semmi másra nem tudsz használni, akkor használhatod mint egy rosz példa!"
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Régen nem láttalak, és örülök, hogy most ismét "találkoztam veled",
Már csak azért is, mert jót mosolyogtam a verseden, miközben azon járt az eszem, milyen jól és kedvesen írod le ezt az esetet. Bizony aki tanul az élettől rájön nem az utolsó szó a lényeg!
Örülök, hogy betértem hozzád, és szeretettel gratulálok!
Köszönöm, hogy olvashattalak!
Hamupipő
Kedves Hamupipőke!
Talán már ezer éve is van annak. De Te átélted velem ennek a versnek a megírásának idejét, és igazad van, az ember az élettöl sokat tanul, de sajnos sokszor a saját kárán.
Egy közmondás is azt mondja:
"Az élet a legjobb iskola, csak a tandij nagyon drága!"
Sören Kierkegaard pedig azt írta egyik idézetében:
"Az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell."
Nagyon megörültem e váratlan "találkozásnak", és erőssen remélem, hogy ezután, nem várunk ilyen sokáig a következőkre…
Örülök, hogy itt voltál, és
üdv Tóni