Soknevű ország

Soknevű ország, lám.
Ilyen egy igazi, felfedező nép,
Kiben élet – eszme barátság,
Együtt él, mendegél.

Lám. Nevet a nap, mosolyog,
Így zuhan rám sok emlék,
Bár nem éltem, de harcolok,
A múlt – jövője ellen.

S így, csak én, te, lám.
Itt vagy? Kérdezem,
Bátor harcos, ki nem fél
Talán az élettől sem.

Lám. Hová tűntél barát,
Köd lepi el szemed?
Nem láttad, hát nem
A csúf vérengzéseket?

Elmúlt egy fél század,
S látom ma a kort,
Melyben pusztul a világ,
Meghal a szó: – egyek vagyunk.

S így tovább, veled együtt múlik
A minden, veled tűnik, kedves barát.

Hibába tesszük a szépet,
Ha a rossz megtorolja az emberi létet.