vár – nincs még semmi fény
de érzi már, a hajnal erre jár…
Rendezett sorokba igazítva
az álmok kusza erdejét
még egy utolsó pillantás,
s a láthatár legszélén
már kacsint valami enyhe
szűrt derengés a szívekbe…
Lábujjhegyen, osonva tűnik el
-a sötétség a csillagoknak
búcsústrófát énekel-
már jönnek fénylények,
csókot adva az égnek,
véget vetve az éjnek…
(…ébredek…létezek…élek…)
6 hozzászólás
Nagyon szép és kifejező vers. Olyan lágy a szöveg, mint maga a hajnal: szinte simogat minden szava. Kedves Dreaming, Gratulálok!
Üdv: Sanyi
Kedves Sanyi!
Igazán köszönöm – örülök, hogy tetszett :)))
Üdv: Éva
Szia!
Versed reggeli hangulatot áraszt. Szép.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm szépen Rozália :)))
Ez is nagyon jó! 😉
Kini
Köszönöm :)))