Nem szoktam én a sors kegyét,
sosem hordott még kék tenyerén az ég,
nem kaptam semmit sem ingyen,
a pofonért is fizettem a ringben.
Vagyok csak, akár az átlag,
hátamon nekem se feszülnek szárnyak,
nem tanultam, milyen ott fönn,
ha az a jó egy szép napon beköszön.
Így most napra nap figyelem,
mikor zuhanok a mélybe hirtelen,
hogy öklömnyi porhüvelyem
örök-károgók táncparkettje legyen.
3 hozzászólás
Semmit nem kapunk ingyen.Valahol a versed sok igazságot rejt magában.Vagyunk, tesszük a dolgunkat.Rajtunk múlik, hogyan cselekedünk..Zuhanni nem szabad, mondom én.A károgókat ki kell tudni védeni.Mivel is? Ezt mindenki maga dönti el. Jóból kiváló , ez lehet szlogen.Törekedni rá érdemes.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm értékes, megszívlelendő gondolataidat, kedves Selanne. 🙂
Szia!
A "Véletlen" hozott ide. 🙂 Vannak benne szép fordulatok, megfogalmazások, de olykor, itt-ott kissé nehézkesnek érzem. Sokkal jobbakat is olvastam már tőled. 🙂
Puszi,
Poppy