Múltán egy szép kirándulásnak,
Ne tégy már szemrehányást másnak,
Mert botladoztál, tévelyegtél,
És mindenért duplán fizettél.
Bort kínáltál, s hogy bőven mértél,
Magadnak, lám, csak vizet kértél.
Gyanútlan voltál, nem kérdeztél,
Álmodoztál, sosem figyeltél:
Hol az arány, mi is a mérték,
Amit kaptál is, visszakérték.
Csodát belőle nem csináltál,
Vállat vontál és továbbálltál.
Utad végéhez közeledve,
Még visszanézel, révedezve:
Ami egykor volt, többé nincsen,
– Elfáradt kezed, a kilincsen -,
Akár egy katonatemető,
– El nem bír vele az agyvelő
Hatszázmilliárd lázas sejtje –,
Látod álmaid elfelejtve,
Fejfák sorában, mélyre ásva,
Beleveszve a némaságba.
Indulsz. Üres batyu a válladon,
Szemeden szemernyi fájdalom…
De nincs harag, se vád, se átok,
Már nem haragszik senki rátok,
Kínok, könnyek, csókok, rózsafák,
Ég veletek, drága cimborák…
16 hozzászólás
Drága Wolf! Csodálatos amit írtál, de egy kissé korai ez a számvetés. És amit mi látunk még, ember vagy a legjobbak közül. Várjuk a folytatást. Őszinte rajongója költeményeidnek: Ani
Anni kedves!
Az soha nem tudható. Látogatásod, kedves szavaid, értékelésed köszönöm.
Üdv. a.
A költői képek, amiken keresztül érezteted, láttatod a gondolatot, egészen egyediek, különlegesek…
A központozást csiszolnám egy kicsikét néhány helyen… Arra, hogy pontosan hol és milyen módon – ha nem haragszol – most nem térnék ki; ahhoz jobban bele kellene mélyedni a versedbe ebből a szempontból, most viszont rohanok; csak ránéztem az oldalra, elolvastam a versedet, és írni szerettem volna hozzá, mert nagyon tetszik.
Ja, és tetszik a klasszikus forma… ritkán lehet olvasni olyan (kortárs) verset, aminek minden egyes sora nagy kezdőbetűvel kezdődik, ráadásul úgy, hogy illeszkedik a vershez, a témához ez a stílus… Pedig egykor az elődeink így írtak. 🙂
Üdv: barackvirág (a folyton rohanós… 🙂 )
Kedves barackvirág!
Ha egyszer elszakadna a cipőfűződ és megállnál pár percre és még a „mélyedésre” is jutna idődből, nagyon érdekelne a központozással kapcsolatos javaslatod.
Köszönöm, hogy voltál, értékeltél. Kedves Tőled.
Üdv. a.
Kedves antonius!
Belső postán! Úgy most könnyebb, mint itt, a hozzászólásoknál. Már el is küldtem.
Üdv: barackvirág
Köszönöm szépen.
Üdv. a.
Kedves Antal!
Igazi férfias számvetés,amiben a hitvallásod is benne van.Mindíg mondtam a versben színt vall az EMBER ,megbújni lehet,de elbújni soha.Te nem is akarsz.Becsüllek érte.Versedhez gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Valika kedves!
Köszönöm szépen a gratulációd, kedves szavaid. (De a szóközökre figyelj legközelebb… 🙂 )
Üdv. a.
Szia!
A versied tartalma mély, többször elolvastam.No..Gratulálok!
Üdv:Selanne
Selanne kedves!
Így vagyok ezzel én is. Ami zavaros, azt nekem is többször el kell olvasnom. 🙂
Köszönöm, hogy figyeltél rám.
Üdv. a.
Szia!
Nehezen találok szavakat, annyira szép!
Szeretettel: Eszti
Kedves vagy Eszti!
Köszönöm. a.
Kedves Antal!
Versed mély érzésekről tanuskodik! Az utolsó Két versszak adja meg nekem a döbbenetes hatást az egésznek mint kerek műnek. Gyönyörűek a rímeid!
Üdvözöllek szeretettel: Zoli!
Köszönöm szépen Zoli.
Üdv. a.
Kedves Antal !
Oly szépen és mélyenszántón ábrázolod a fájdalmas lemondást, a beletörődést. Hogyan is meri az idő elvenni tőlünk az éveket ? Még hogy nincs harag ? Dehogyneeeeeeem !!!! Ott érzem a soraid mögött, és bennem is itt van, éppúgy ahogy mindenkiben. Naná hogy haragszunk !! Rád azonban nem:-))))) mert nagyon szépet alkottál,…már megint.
Szeretettel:pipacs
Kedves pipacska!
Köszönöm szépen kedves, értő szavaid, értékelésed.
Üdv. a.