Egy napfényes nyári délután,
Gyönyörű aranyhajú kisleány,
Szökdécselt az erdő szélére,
S ott leült a kút peremére.
Éneke szólt naplementéig,
A Nap útját kísérte végig,
De olyan hirtelen jött el az este,
S már mindenki a kislányt kereste.
Minden nap a lány kiment a kúthoz,
S ott énekelve imádkozott az úrhoz.
Aranyhajú lányból ébenhajú nő lett,
Már csupán egy hű férfi kellett.
Egy bánatos nap utáni este,
Lovagját éppen aznap nem kereste,
A kútnál megpillantott egy alakot,
-Jó estét szép hölgy! -emelte a kalapot.
Meredten bámultak egymásra,
Mint anya a rég nem látott fiára,
S aztán beszélgetni kezdtek,
Még az időbe is belefeledkeztek.
Találkoztak eztán minden este,
A szerelem fogságába esve,
Megkérte a fiú a lány kezét,
De valami nagyon nyomta szívét.
Hisz még a lányt nem tudta elvenni,
Férfiúnknak harcolni kellett menni,
kiáltott a lány:-itt foglak a kútnál várni,
Naponta ismét vissza fogok ide járni!
Úgy is tett minden egyes napon,
Ment napsütésben, s át is a havon,
Sok-sok hónap telt el a búcsú óta,
Egy levelet sem kapott azóta.
Egy viharos nap hajnalán,
Hirtelen egy levelet kapott a lány.
De nem szerelmes szavak álltak benne,
Hanem hogy eltávozott kedvese lelke.
Szomorúan a kúthoz kullogott,
De a sírástól énekelni nem tudott,
Nem ment haza, napokig ott maradt,
A régmúlt emlékinek fogságában ragadt.
Halála tudtával is csak a fiút várta,
Az éhség előle a valóságot elzárta,
Agyában egyre zúgtak fájó szavak,
Hirtelen megjelent előtte egy alak.
De az alakot csak ő látta,
Hisz ez volt kedvese délibábja.
Mikor aztán eltűnt vélt kedvese,
Tudta csak képzelete játszik vele.
S a lány felállt peremére a kútnak,
A halállal karöltve indult útnak,
Csobbanásra odagyűlt a sok ember,
De kútba nézni senki sem mert.
Mind tudta fájó halálát lánynak,
Mind tudója volt szerelmi bánatának,
A pap örökre befedte a kutat,
Égi szózata nyitotta meg a mennybe az utat.
6 hozzászólás
Szóhoz sem jutok…. Ez fantasztikus! Gratulálok
örülök hog tetszik, köszi a hozzászólást
Határozottan jobb ez a versed, mint az eddigiek, tetszik, hogy végre valami másról szól, s noha a történet kiszámítható, a megvalósítás érdekes, balladás stílusra emlékeztet. Az utaolsó versszak nagyon hatásos, gratulálok, így tovább!Merj más témákról írni, ahogy itt is tetted!
szia,
nekem is úgy tűnik, a ballada stílus jobban megy neked..
Azért itt is van kivetnivaló: kevered az archaikus nyelvet a maival, meg kellett volna állapodnod, hogy melyik múlt időt használod, és végig azt használni. Ettől erőltetettnek tűnik a vers, hiszen a rím vgy a sorhosszúsáőg kedvéért össze-vissza ugrálsz a kifejezések között, régies-mai, régia-mai, és ez zavaró.
A lány-lyány változat is néhol túl szembeszökő (nem beszélve a sok ismétlésről, használhattál volna pl. állandó jelzőket, úgy szebb és könnyebb is)
Az utolsó előtti vsz. első 2 sora viszont profi! (leszámítva itt is a két múlt idő keverését)
Gyakorold még, jól csinálod, csak figyelj az efféle “apróságokra” jobban!
Üdv!
szia!
Igazából nekem a régies stílus jobban tetszik, de sokan mondták hogy az ma már “elavult” és nem jok az ilyen stilusu veresek és ezt is azért akartam átirni hogy kicsit modernebb legyen de nem sikerült teljesen és ettől lett ilyen kevert. Mostanában nincs időm sajnos a verseimmal sokat foglalokozni ugyhogy egy darabig még igy marad:) Köszi a hozzászolást.
Ez a szép vers valóban balladának is billenék. Nekem úgy, ahogyan megírtad, tetszik, nem is kellene vele fáradozni, hogy átírjad. Bár nálam is úgy történik, ha átolvasom, mindig találok benne javítanivalót.
Örülök, hogy taálkoztam veled és elolvashattam a versedet.
Szeretettel: Kata