Üdvözletem küldöm
egy vízi tündérnek,
csalogány gerlicém
vöröses szívének.
Méz cseppen ajkáról,
tűz ég vad szemében,
hóvirág terem ott
hova lépte téved.
E kígyó mérges csókja
lelkem láncolója:
selymes szavával,
gyönyörű hangjával.
Szeretlek! Tudod te.
Követlek! Hagyod-e?
Nem tudok mást adni,
csak mi eddig voltam.
Megszeretnék változni,
hogy RÉGI maradhassam.
Hibázok oly sokat,
szemem másra téved.
Az ily paráznaságért
oly sokat fizettem.
Ez vagyok. Fogadj el!
Ez leszek. Karolj fel!
1 hozzászólás
Nagyon szép !