(édesanyámhoz)
Perceim számolta a sántikáló reggel.
A korán kelők között csak siettem,
S egyre csak nyeltem –
a rám hulló könnycsillagokat.
Égi utazás! Oly távoli már a hangod!
Órákig nézném arcod,
Ha hagynád –
segíts sírni legalább!
Ülj ki az ég tornácára, s csak fordulj felém!
Meg ne fázz, kendőt tegyél!
Csak ints némán –
és vigaszt küldj nekem!
3 hozzászólás
Kedves Ágnes!
Gyönyörű emlékezés.
Át tudom érezni, hisz az én édesanyám is az égi tornácon ül, talán pont egymás mellett ülnek és vigyáznak ránk.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Köszönöm, hogy elolvastad.
Ágnes
Kedves Ágnes!
Meghatóan szép emlékezés Édesanyádról. Nagyon jól elmondtad érzelmedet formázatlan versben is. Szívszorító gondolatok, s az tudja átérezni, aki már – szintén – eltemettette szeretett édesanyját. Azt hiszem, mindnyájunknak örök fájdalma anyánk távozása.
Szeretettel olvastam: Kata