Csönd lett, a világ ránk hull,
az éj mély, szívem is kábul,
ész vész, (remeg a vállad,
űzött, félő kis állat)
már nem ragyog a fényben
ő sem, valahogy én sem,
mégis, tisztul az elmém
nincs tér, elénekelném
vágyó szárnysuhogásom.
Halkan pendül a kánon,
más is dalol az éjnek
egyre sodor az ének,
felhúz repít a színtér
együtt dalolunk mindér’
szívem szabadon szárnyal
sok szép, lobogó árnnyal
álmok magukkal vittek,
kis kék Földemnek intek…
11 hozzászólás
Kedves aLéb!
Tudod, hogy minden költeményed szívemig ér.
Csodálatos ritmusa, ennel a versnedek, magával ragad óhatatlan dallamkerekedik olvasása közben.
Nyugtató a hangulata lehet vele együt szárnyalni.
Én most a temetőkertben éreztem magam Édesanyám andalító dalát halgatva a madarak kánonjában.
Köszönöm azélményt:) szeretettel: marica
Szia!
E versed szép gondolatokat hordoz,de szerintem,ha nem törekedtél volna annyira
a rímekre még kifejezőbb üzenetet hordozna.Így néhol,mintha erőltetett.
További sikert!
Üdv,gyogyo!
Szia!
Könnyed, andalító, magával sodró… ezek a szavak jutottak az eszembe. Szép, kellemes vers!
Üdv.
Szia!
Szépet daloltál! Kicsit úgy érzem csak ültél, merengtél és csodás bensődből dal fakadt, amolyan pillanatnyi-szépség ária!
Klassz üdv leslie
Nagyon szép, olyan ringató, andalító:)Grat!
Engem is felfelé húz a versed:) Szép, és nem csak az, hogy fennt elrugaszkodott távoli érzeteket találsz, hanem hogy ott is erővel zúg az élet. Vagy tévednék, hogy ebben a képben ugyanúgy megvan a sötét tónus mint a fény?
Ábel
Nem Ábel, nem tévedsz. De az "együtt dalolók" között csak a fény van jelen… nekem..
aLéb
Olvasgatom az itt lévő verseidet, ez egy érdekes, számomra
közel álló sok tekintetben.
ruca
Köszönöm, hogy olvasol, ruca. ez egy régi darab, vannak "gyermekbetegségei", de a szellemisége ma is teljesen az enyém.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Tökéletes olvasmány ez álomzuhanás előtt-közben. 🙂
Az első sorok (majdnem mindig) hosszú szótagos kezdése lassít, nyugtat. A nyitó kettő úgy terül szét, hogy úsztatnak az álom felé, hipnózist érzek általuk. Lehet, hogy túl fáradt vagyok, de valóban kábító a hatás. Lebegtet, ringat, számomra tökéletes altató ma, a kétsoros mellékzönge ellenére is. 🙂
Nagyon pozitív ez a vers, örülök, hogy rátaláltam.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Tyű, de régi… Igen, Kankalin, a ritmus is és a tartalom is "kivesz", de a fáradtságnak, azt gondolom, nagyobb szerepe van :-).
Köszönöm, hogy elolvastad, és itt hagytad a véleményed!
aLéb