Éjszaka

Csend van.
Nem hallom a lélegzetedet sem,
mintha vihar készülne,
de a háború orkánja már dúl keleten.
Kimegyek, néma a folyosó,
a hideg sötét is mardosó,
s a szél, mi a katonákat fújja, oly sikoltó,
mint az olajozatlan nyikorgó ajtó.
Bombák repeszthetnék az ablakokat,
hisz ez a világ olyan kiszámíthatatlan,
de itt még csend van,
s a félelem hangtalan.

Kinyitom az ajtód, s érzem,
hogy reszket a szívem.
Hallom, ahogy lélegzel.
Elfogott egy pillanatra a vágy,
hogy szökjek, s meneküljek,
de amíg csak ver a szíved,
addig itt a helyem.