Engem nem tud összenyomni az élet,
Mert fájdalmaimban mindig egyedül hagyott,
Utam van ott is, ahol más eltéved,
S állok, hol más esik, mert nincs már,
Akire rátámaszkodott,
Megbírok terheket, mi bárkit összenyomna,
Kibékülök magammal is, ha kell,
Míg más magából a kínjait kigyónja,
Én az égnek kiáltom, ha sok a bánat,
Pedig az ég nem felel.
8 hozzászólás
Kedves Miléna!
A versed nagyon jól tükrözi az élettel szembeni dühödet, és a dacodat. A terheket cipelni kell, és, jó, ha valaki bírja őket. Kiálts az égnek, és felelni fog előbb vagy utóbb, csak figyelni kell a válaszra.
Szalai Mihály
Kedves Miléna!
Nagyon sok eröforrásra utalnak soraid!
Benned!
Gratulálok:sailor
Az ég pedig figyel, s ha figyelsz, felel, ezért a terheket sem kell egyedül hordoznod. A magányos, csak magára támaszkodó embert szépen fogalmaztad meg!
Üdv: Klári
Kedves Miléna!
A vers alaphangulata lemondó és szomorú, azonban mégis rettentő erőt sugárzó. Örömmel látom, hogy vannak olyan emberek, akik bármi súlyt kapnak a hátukra mégis fel tudnak állni. Gratulálok alkotásodhoz! Üdv. Szilvi
Érdekes az ötsoros szerkezet, tetszik, hogy kilóg a rímszerkezetből. A szótagszámokat néztem, szerintem nem is akartad tartani, pedig lehet, hogy érdemes lenne. Mindezek mellett nagyon szépen fog a versed hangulata, szép, tiszta erejű gondolatok.
aLéb
Lelkemnek nagyon "szeretem vers", amit most olvastam Tőled. Talán, mert valahogy én is így vagyok ezzel. Bár az ég felel, csak nem épp akkor, mikor erre nagy szükségünk lenne. Nagy szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Köszönöm, hogy ennyien írtatok nekem, nagyon jól esik! Örülök, hogy tetszett a vers.
Üdv:
Miléna
Kedves Miléna !
Erő és határozottság sugárzik versedből, mégis benne van a belül fájón elbujtatott kín.
Nagyszerűen megírt, tetszik a szerkezete is.
zeretettel olvastalak:Zsu