vadul vágtázó gondolatok hátán,
elernyedt testtel bújok a sötéthez,
pihentető álomért fordulok az éjhez.
Napi nyűgös terhem szunnyad a sarokban,
megoldásra várók rendetlen sorokban,
melyeknek terhét oly nehéz cipelni,
s talán még nehezebb olykor csak letenni.
Most, hogy ledobtam magamról gyáván,
ott bóbiskolnak ők egyedül, árván,
mardos a lélek, hogy így magukra hagytam,
és még egy „jó éjszakát” puszit sem adtam,
hát lerúgom magamról a megváltó álmot,
hogy tág szemmel nézzem az éji világot:
egy halvány fény táncol előttem a falon,
a Hold is be-benéz a nyitott ablakon,
rázendít egy tücsök a jól ismert nótára,
alkalmi muzsikus, oly kicsi a szótára.
Valahol messze egy kandúr-cica nyávog,
siratja az elmúlt, fénnyel telt világot.
Békák kuruttyolnak a patakmederben,
sündisznó járkál a virágoskertben.
Májusi szél lépked a diófa ágán,
társai elhagyták, magányosan, kábán
próbálja kócolni a levelek rendjét,
megerőszakolva az éjszaka csendjét.
Mennyi nyüzsgő élet! Mennyi nyitott világ
csukná be előttem szemérmes kapuját,
ha hagyom, hogy az álom a zsákjába tegyen,
és elfáradt testemen megint úrrá legyen.
5 hozzászólás
Az éjszaka csendjében, minden apró zaj szinte kiabál, és megy a színdarab odakint, él a természet. Jó volt olvasni a versedet.
Selanne
Hogy olvasod műveim,nagyon hálás vagyok
Hisz talán a kicsikből lesznek egyszer nagyok
Megkapó, gondolatok! Nagyon tetszett a versed!
Üdv.: Rudy
Hogy tetszett a versem, az örömmel látom,
Nekem szintúgy tetszett a "Szerelemre vágyom",
Ne add fel soha, folytasd a kutatást,
Hisz az talál csak kincset, ki folyton-folyvást ás.
Millali! Örömmel töltött el hogy tetszett neked a "Szerelemre vágyom" versem – most megtoldanám – nem, inkább rátennék egy lapáttal, javallottad ÁSSAK! – 🙂 )))
Neked azzal, hogy egy alig később írt versemet kérlek olvasd el! Igaz ott nem "ások" … 🙂 hihihi… hanem "merülök" ! hogy "kincset" találjak… > "A gyöngyhalász álma" c.
Üdv.: Rudy