Igazi mese volt de talán igaz se volt,
Már elmúlt nem maradt más már csak múlt,
Élesen élő álmok,halványuló emlékek,
Talán csak én láttam szépnek ezt a pár képet,
De aki látott látta hogy hogyan néztél,
Csillogó szemekkel boldogságtól égtél,
Talán csak én beszélem be,talán ez az igazság,
De én úgy éreztem akkor benned is élt a boldogság,
Elfogadom végleg és föladom a küzdelmet,
Mert ha szeretünk valakit hagyjuk hogy éljen egy saját életet!!
Fájó szívvel de elengedem emléked,
De magamban örökre őrzöm a sok szépet,
A mosolyt,csillogó szemed,az első csókot,
Azt a sok szívből jövő kedves bókot,
Talán ma se hiszem el,mert nekem egy mese volt,
De véget ért a történet s már örökre elmúlt!!!
3 hozzászólás
Kedves Beya, ha a szerelem szép volt akkor, ha elmulik is jó rá gondolni. Tetszett a versed.
Nagyon szívmelengetően emlékszel arra a szerelemre!
Igen…búcsúzni csak nagyon szépen szabad.
Szép vers, tetszik.
Ettől a kapcsolattól csak én búcsúzok szépen az a baj…nah mindegy! Ez az én formám már megszoktam!