Szél lerázza magáról a láncot.
Nappal még olyan csendesnek látszott.
Kifújja jól magát, majd megpihen,
s táncolva suhan át a földeken.
Fáradt a rét, minden virág ledől,
elsétál a felhő a hold elől.
Apró gyermek álmodik egy őzzel.
Éppen most lesz iskolás az ősszel.
S míg az égbolt csillagokat csipkéz,
betakarja láthatatlan kis kéz.
Sóhajt a föld, nyújtózik, elernyed,
árnyak lepik el a rózsakertet.
Szomorú a hold, nincs fénye saját,
s most éppen nagyon sajnálja magát –
halovány az éjjeli fényforrás.
Lenn halfogásra vár egy vén horgász.
Lesz belőle másnapra jó ebéd,
nem is csalódott benne soha még.
Hajnalig ring a tavon a csónak.
Szikrát az égi neonok szórnak.
Jó barátjuk a véges-végtelen,
vendégei voltak épp pénteken.
Kutatják a világmindenséget,
amely a mélységesnél is mélyebb.
Olyan titokzatos, örök talány,
elfér mégis az Isten asztalán.
Csillagok sem ismerik és én sem.
Túl van az már minden szívverésen.
Az ég bársonyán színarany nyakék.
Árnyak imbolyognak itt, barna, kék.
Bariton hangú susogás amott,
dörmögőn zengő, mégis lágy fagott.
Sötét pasztell, szimfóniatétel.
Lassan behunyja szemét az éjjel…
19 hozzászólás
Szia Klári! Ez nagyon szép, nagyon tetszik! Ilyen egyszerűen, mondhatni hétköznapi szavakkal elmondani, elmesélni az éjszaka látomásait – ez az igazi művészet. Üdvözlettel: én
Köszönöm szépen kedves Laci. 🙂
Üdv: Klári
Kedves Klára !
Csodás képeket festettél, nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok : Zsu
Kedves Zsu, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Ó, de szép, egyszerű és még is titokzatos az éj, a mindenség!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Az ember a teremtett világ csodáiból képes meglátni, hogy Isten valóban létezik. 🙂
Köszönettel: Klári
Kedves Klári!
De jól esett ez most a lelkemnek. Gyönyörködtetett!
"S míg az égbolt csillagokat csipkéz,
betakarja láthatatlan kis kéz.
Sóhajt a föld, nyújtózik, elernyed,
árnyak lepik el a rózsakertet."
"Olyan titokzatos, örök talány,
elfér mégis az Isten asztalán.
Csillagok sem ismerik és én sem.
Túl van az már minden szívverésen."
"Bariton hangú susogás amott,
dörmögőn zengő, mégis lágy fagott."
"Sötét pasztell, szimfóniatétel.
Lassan behunyja szemét az éjjel…"
Csak szerettem volna kiemelni, ami a leg-leginkább lenyűgözött. Bár őszintén szólva, ide másolhattam volna az egész verset. 🙂
Elkápráztattál! Köszönöm.
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Szívből köszönöm kedves soraidat, a kiemeléseket és úgy egyáltalán: mindent! 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm, egyszerűen csodaszép.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs, nagyon örülök, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel: Klári
Nagyon tetszik a vers dallamosága.
Ilyen tipusi verseket szeretek.
Gratulálok
Köszönöm szépen a gratulációt! 🙂
Üdv: Klári
Köszönöm szépen a gratulációt! 🙂
Üdv: Klári
Szia!
Szép képekkel tarkított verset festettél az olvasók elé. Látni vélem a a megtépázott réten a virágokat, a horgászt, a sápadt holdat…-Imádom a végét: Sötét pasztell, szimfóniatétel.
Lassan behunyja szemét az éjjel…
Nagyon tetszett! üdv hundido
Köszönöm kedves hundido, örülök, hogy erre jártál és a véleményedet is megírtad. 🙂
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Egy ideig távol voltam,most pótolom!
Csodás vers!
Egyik hasonlat szebb a másiknál!
Többször olvsatam…
Az utoló rész,meg különösen remek!!!!!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves sailor, köszönet a soraidért! 🙂
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Elringattak a képeid, beszélnek, zenélnek a szavak, ritmusok. Azt hiszem, ez a vers nagyon jellemző rád, ezer közül is felismerném, hogy a tiéd. A kétsoros zárás is ezt erősíti bennem.
Csodaszép, jó volt olvasni.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon köszönöm a szavaidat, a figyelmedet. Igen, a stílusról általában fel lehet ismerni az írót, költőt – hogy legyek egy kicsit nagyképű. :))))
Szeretettel: Klári