Burokbazárt megismerés.
Árny lépteim hangtalan útjai.
Távoli köd oszlik a végtelenben,
Szél simítja hajamat.
A mozgó világ kegyeltjeként,
bűvös körben keresem önmagam.
Megtépázott emlékek kő-szobrából,
kiformállak,megalkotlak magamnak.
Apró mozaikképek.
Levelek,megtört varázs.
Szétzilált végtelenség,
kitörni készülő új magány.
Megkövezett szó-rengeteg,
némára zárja ajkamat.
Időtelen időtlenségben,
Nem találom önmagam.
14 hozzászólás
Kedves Ezüstnyár, tetszett a versed és kívánom, hogy ne legyél magányos, de találd meg önmagad.
Kedves ezüstnyár……ezek kegyetlen képek. Ne engedd hogy a "Szétzilált végtelenség", időtlenné váljon!
Ez lehet önmagad keresése, vagy önmagadban a hiba keresése, amiért valakik miatt elnémult az a bizonyos szó-rengeteg. Mindenesetre gondolkodóba ejtettél a verseddel 🙂
Hanga
nagyon tetszet a versed
Köszönöm Eszter:-)
Kedves Hanga!
remélem újra életre kél a szó-rengeteg, és megtalálom önmagam.
Köszönöm,hogy olvastál.
Írod: nem találod önmagad, de ha ilyen mélységekben keresed, akkor sok érdekeset találhatsz, mint íme írva van…de önmagad teljes valóját aligha – vagy ki tudja.
Tetszenek a képeid.
Gratulálok: András
Kedves András!
Tudhatjuk e, milyen mélységig menjünk önmagunk keresésében?
Tudhatjuk e,hol van az a szint,ahol értékes felismerésekre találva,képesek vagyunk építkezni?
Köszönöm az értékelést
Nagyon tetszik, ahogy megtöröd a sorokat, ahogy menekülsz a szabályosság elől a versedben, ahogy kifejezed, amit érzel és mégsem vagy kicsinyesen szomorú, tetszik benne a méltóság, amit minden sorod őriz. Tudom, hogy kedveled a láncverseket, és örömmel venném, ha csatlakoznál az enyémhez… persze ha van kedved.:-)
D. Zannon
Kedves ezüstnyár!
Valahogy így keresem én is önmagamat… remekül versbe szedted e komoly gondolatokat:)
Üdv: Borostyán
Kedves Ezüstnyár!
Nagyon tetszett a versed!
Szeretettel: Falevél.
Kedves Borostyán és Falevél:-)
Köszönöm megtisztelő soraitokat!
Az élet labirintusában nem leljük önmagunkat se,mert mindig változunk a világgal.
Grat.
Hm.. önmagunk megtalálása nehéz feladat, s talán egy élet kevés is rá. De hiszem, hogy Te el sem vesztél, csak karjába zárt az a fránya új magány. Bízom benne, hogy már kiléptél annak árnyékából, ami arra késztetett, hogy elrejtsd önmagad. Nyílj ki újra és szépítsd meg verseiddel a napjainkat.)