Alvó emberek más otthonokban.
Plakát éjjeli magányban lebeg.
Folyóparton fénysugár illan.
Elhaló énekek.
Nem láthatom Dunát, Tiszát,
Messze vagyok onnan.
Egyedül fekszem szobámban,
Csendes otthonomban.
Plakát hirdetését olvasni
Most nem tudom.
Nem tudok rá emlékezni.
De róla álmodom.
Az énekek messze sírnak,
Kevés a földön az öröm.
Lobog a mécs ablakomban,
Abban gyönyörködöm.
Minden összevissza lett
Ezen az éjszakán,
Nem szólt többé szonett
A régi zongorán.
Rájöttem, hogy csak álmodom,
Ezért furcsa minden,
Néma dalom nem folytatom,
Csak legyen már reggel.