Csak egy csillag már az égen,
egy kósza álom hajt tovább,
jeges út a havas réten,
mégis rajta megyek tovább.
Estem én már életemben,
röhögött rajtam a világ,
azt is éreztem szívemben,
hogy értem nyílik a virág.
Sűrű ködben, elkenődve,
hegyes szirtek őrködnek,
én csak nézem meglepődve,
hogy azok is töredeznek.
Elkopik életem útja,
díszes kocsin visznek haza,
van amit meg tennék újra,
de szolga nem leszek soha!