Csak egy ecset kell, hogy lefessem,
vagy toll, hogy papírra rójam,
véső, kalapács, hogy repedjen,
s lebontsa a mázat rólam.
Csak egy kés kéne, hideg acél,
vagy mindent feloldó vegyszer,
csattogó olló, hűs pengeél,
vagy bűbáj, kegyetlen kegyszer,
hibátlan foncsor a szemedben,
tükör, mi hazudni nem mer –
csak egy ecset kell, hogy lefessem
elrejtett arcom – csak egyszer.
8 hozzászólás
Itt is, most is, nagyon jó, őszinte kérés. Nagyon tetszik.
aLéb
Itt is köszönöm, kedves aLéb 🙂
Neti
Szia! A ritmusa nagyon jó, a rímek is, bár nekem a "kegyetlen kegyszer" kissé kényszeredett. Én is alliterálok. :))
A keret is tetszik.
A cím azért lehetne többet mondó.
Különben szerintem a témát is elég egyedi módon fogtad meg, gratulálok.
Poppy
A "kegyetlen kegyszerhez" ragaszkodom, a cím viszont valóban nem túl találó… Gondolkodom rajta, köszönöm 🙂
Rímes önmarcangolás.A mások festette lepel alóli kibújás vágya.S ehhez újra kell festeni a képet.Szépen megírtad.
Gratulálok!
Köszönöm, kedves gyogyo!
Nagyon, jó és teljesen átélhető miközben olvassa az ember. Nagyon tetszik!!! Gratulálok! 🙂
Köszönöm, kedves Sziszi 🙂