Az égbolton madarak húznak el,messzire repülnek.
én is útra kelek,elbúcsúzom kedves szülőföldem.
Ha elmegyek elviszem magammal az erdélyi tájat.
a hegyeket,réteket s a magas karcsú fenyőfákat.
A folyókat,melyek a hegyeknek vizét gyűjtik össze.
a forrástól indulnak,a cél felé sebesen törtetve.
Majd eljárok csodálni hegyeket,völgyeket s a tájat.
és megnézem tavasszal a nyiladozó gyümölcsfákat.
Ha kimegyek,megmászom a hegynek legmagasabb csúcsát.
végignézek a szülőföldön ameddig a szem ellát.
És teleszívom a tüdőm hazai friss levegővel.
megköszönöm a sorsnak,hogy Erdély lett a szülőföldem.
2 hozzászólás
Szép is Erdély.
Lélekmelengető a versed.
Szeretettel
Emese
Köszönöm szépen kedves szavaid és értékelésed,szép Erdély,sok látnivaló van itt,de ugyanúgy szeretem az Alföldet,a Hortobágyot és a Tisza vidékét is,
Szeretettel,Jóska