Halk sóhaj oson át vágyadon,
élni végre? Újra élni?
Megtört magányban olcsó szánalom,
mi okod volna tőlem félni?
..
Magunkat kellene gyűlölni talán,
üres lövészárkokban elhasalni…
vérrel írt név a ház falán:
fázol, de senki sem fog betakarni.
..
Dohos szívben penész-marta öröm,
csókját remélni bús éjszakákon…
üvegszemein a játszi bájt töröm,
és meg-megbotlunk ama fénynyalábon.
3 hozzászólás
Nem értem pontosan, de szép és hangulatos a megfogalmazás.
Köszönöm, kedves Irén! Alapvető célja a hangulat-átadás volt… értelmétől függetlenül 😉 Örülök, ha tetszett, még egyszer köszönöm! 🙂
Kedves Tigerjnr!
"Dohos szívben penész-marta öröm"
Nagyon klassz sor, belém ásta magát, nem felejtem el soha! 🙂 Mosolygós délutánt!
Üdv: Délibáb