Földhöz kötnek illanó napok reszkető idegszálai,
s kiszáradt ajkamról már nem pereg édes szó.
Miről is szólna néhány kiokádott elcsukló hang?
Mély vermek alján csücsülő, halált hordó karókról,
vagy széllel bélelt, hamis ábrándok léggömbjéről?
Porrá zúzták már rég Mózes tízparancsos köveit,
s feltámadt új eszmékben dívik kajánul az új igazság,
hordják elfehéredett körmökkel dicső zászlaját,
még kinő kopogó patája, s két bőszen kunkorodó szarva.
Éhező hontalan vagyok eme őrült karnevál asztalánál,
s gyászkocsin járom a mindennapok úttalan csapását,
urnákba gyűjtögetve elhullott értelem porhamvát.
6 hozzászólás
Szia Tünde!…
Gyönyörűek a költői képek, bár a tartalma jellemző a mai világra…sajnos..
Szívesen olvastalak…Lyza.
Köszönöm a kitartó olvasásod kedves Lyza!
Szeretettel láttalak: Tünde
Tünde!
"Éhező hontalan vagyok eme őrült karnevál asztalánál,
s gyászkocsin járom a mindennapok úttalan csapását,
urnákba gyűjtögetve elhullott értelem porhamvát."
Nagyon jó, csak az a szörnyű, hogy ez a valóság.
Antalpista
Micsoda öröm látni Téged kedves Pista!
Sajnos bennem van a késztetés a szörnyű valóság leírásának, bár szerintem sok embert elrettentek vele. Nem is értem miért szeretik a "rózsaszínű világot", miért kell hazudni befelé és kifelé is? Sehová nem vezet…
Szeretettel ölellek: Tünde
Már a címe is felhívta a figyelmemet, mert az "Esőember" nálam egyfajta hívószó.
Jó, kifejezetten jó.
Nem éppen arról szól, amire gondoltam, de cseppet sem csalódtam.
Tetszik.
Köszönöm kedves Andrea, hogy olvastál!
Szeretettel: Zuzmara