Szikrázó, havas hegycsúcsok
körös-körül, mindenfele,
ezer fenyő, égbe nyúló,
hótól roskad tűlevele.
Piciny falu lent a völgyben
egész nyáron várt a télre,
házaiban sok a vendég,
telik majd borra, kenyérre.
Végre megint élet költözik
az alpesi, csodás tájra,
s ünnepi díszbe öltözik
Ischgl minden szállodája.
13 hozzászólás
Kedves Borostyán!
Örülök, hogy ilyen szép táj ihletett meg!
Vigyázz magadra!
Tetszik szép tájleíró versed!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Az iwiw-en találsz egy csomó képet erről a tiroli kis faluról, ahol hónapokat fogok eltölteni, mert egy szállodában dolgozom a barátnőmmel. Örülök, hogy tetszett ez a kis vers:)
Puszi: Borostyán
Kedves Borostyán!
Tetszik nekem ez a hangulatos vers! 🙂 Remélem, jól érzed magad ott! Szívesen megcsodálnám én is azt a szép tájat! 🙂 És… látod, még ott is eszedbe jutnak az írótársaid, és hozol írást a Napvilágra… ez kedves!!! 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Örülök, hogy innen a messzi távolból is közöttetek lehetek, bár a munka nem teszi lehetővé, hogy gyakran felnézzek. Az iwiw-en megnézheted a faluról készült képeket:) Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Szia!
Kedves kép, meghitt, szinte én is ott vagyok Ischgl-ben.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Örülök, hogy tetszik a versem, köszönöm, hogy olvastad:)
Üdv: Borostyán
Szépen lefestetted, nagyon tetszik:)
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Örülök megtisztelő véleményednek, köszönöm:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyan!
Igen, valoban ez az Alpok varazsa. Szepen, szemleletesen irtad le!
Remelem jol erzed magad!
Szeretettel:
Hamupipö
Kedves Hamupipő!
Igen, ha valaki, hát te tudod, milyen érzés járja át az ember lelkét az Alpokban:) Nagyon jól érzem magam, eltölteném itt a hátralevőt, csak az a baj, hogy a szívem máris hazahúz…
Puszi: Borostyán
Kedves Borostyán!
A versedért kérheszt az Ischgli turisztikai egyesülettöl reklám honorárt, mert a versed olyan szép. hogy azt hiszem aki még nem volt ott, és ha pláne egy olyan siksági ember akire az ilyen képek, a hegyi havas képek hatnak, akkor sokan meg ia látogatják, habár ahhoz kell egy kis aprópénz. A elejében engem is elkáráztattak ezek a képek, de idővel mindig jobban és jobban, úgy hatnak rám mint egy börtön. Hiányzik a messzemenő róna, a szomszéd falu templomtornya, én megszoktam otthon, hogy ha haza megyek már tiz kilóméterröl látom Becse temlom tornyait, itt pedig nem látsz semmi, és hopp, a következő kanyar után benn vagy a falu központjába, Ezt azt hiszem sohasem fogom megszokni.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Azt hiszem, én sem szeretnék itt letelepedni, de egy kis kitérőnek nagyon gyönyörűséges:) Köszönöm, hogy megosztottad velem az érzéseidet, amiket versem váltott ki belőled:)
Üdv: Borostyán
Szia Itt is!
A képek amiket küldtél és ez a vers, jaj nagyon tetszik. majd egyszer érdemes lenne a képeket és a szövegeket egy nagy egészbe összehozni és úgy bemutatni.
Ölellek