testem lelkem elcsigázva tér fáradtan nyugovóra
lassú a Hold szürke az ég csendes éjfélt üt az óra
apró madár ül az ágon kint az éber éjszakában
házról-házra száll az álom a sárga ősz alkonyában
messze távol ég egy lámpa fent a néma csillagfényben
fürge lángja emléket szór képzeletem tengerében
éber álom éber élet tovaröppen éppen akkor
magával ránt majd elenged napsütéses pirkadatkor