Világ sírján tükör,
mint fekete verem…
hattyúdal az idő,
mellette elverem.
Kezek nyúlnak felém,
néma tört zöngések…
Tennem kell valamit,
félek, hogy elkések.
Rozsdavirág nyílik.
Ne félj! Megfojt hamar.
A tükör ében rém,
tüzet sikolt és mar…
… szilánkokra esik,
gomolyog az átok…
A holt rongyvilágon
én csak borút látok…
12 hozzászólás
Kedves Pityu!
Nagyon hasonló a lelkületünk, én sok barút látok…
Írásodhoz gratulálok!
Szeretettel olvastam: Tünde
Kedves Tünde!
"Nagyon hasonló a lelkületünk"
Igen…emlékszem ezt már az AMF-en is felfedeztük…
Köszönöm!
Sz.:Pityu
A rongyvilág sajna sötét, néha még a szép is elbújni kényszerül. (de azért van)
szeretettel-panka
Sajnos ez így van…Köszönöm Panka!
Szeretettel:Pityu
Szia Pityu!
Sajnos sok igazság van a szavaidban..
Szerintem nagyon jól megírtad, gratulálok!
Üdv: C.
Köszönöm szépen! 🙂
Üdv:Pityu
Ezt igencsak remekbe szabtad! Nagyon megfogott!
Gratulálok, remek vers.
Üdv.:Tamás
Köszönöm szépen Tamás!
Üdv:Pityu
Kedves Pityu!
Összeségében tetszik a versed. Néha mindenki borút lát.Összeszedet gondolatok jól megírva szerintem.
Ági
Köszönöm kedves szavaid Ági!
Kedves Pityu!
Általában nem szeretem a borús dolgokat, de ez tetszik, és épp a hangulatomhoz való!
Era
Neked is köszönöm Era!
Üdv:Pityu