Útnak eresztette felhőit az ég…
Felelős vagy gyermekeidért!
Széttárta lábát a várandós szél
bábák koronáján, félt, hogy elvetél…
Felelős vagy gyermekeidért!
Átkozott a perc, mikor a gyilkos nap
lándzsahegyeire szúrta fiadat.
Míg a fáradt szülő fű alatt henyélt…
Felelős vagy gyermekeidért!
Jóság bontogatta hófehér szirmát,
s nem látja, alant rügyeit nyírják
hernyók, kikben mélyen remél
pillangószárnyat az álmodó tél…
Felelős vagy gyermekeidért!
Sóhaj elhagyja lagymatag szádat,
éteri hullám mégis feltámad,
szavadtól hervad bimbózó lélek,
vagy éppen nyílik szivárvány-ének,
mert amit ajkad szárnyalni hagy,
gyermeked, kiért felelős vagy.
7 hozzászólás
Szia Csaba!
Bármi törtánhert, még akkor is felelősséget érzünk gyermekeink iránt, ha már önáló életet élnek. Örök érzet, kitörölni nem lehet, és hát csodás dolog életet adni, és vigyázni féltőn, míg élünk.
Szeretettel:Selanne
Kedves Csaba,
remek versedhez, és az óriási felelősség kihangsúlyozásához szeretettel gratulálok.
Annál is inkább, mert nap mint nap hallunk eldobott, megölt csecsemőkről…
Nekem kicsit profán a témához a széttárt láb, …de elfogadom.
Köszönöm, Selanne!
Irén, a szüléshez bizony hozzátartoznak a széttárt lábak. 😀
Hm… mostanában épp ezek a gondolatok foglalkoztatnak. Babát várok.
A versed utolsó szakaszát nem tudom felfogni, a többit viszont nagyon rendben lévőnek érzem.
Először is gratulálok a babához! Az utolsó szakasz a kimondott szavakért való felelősség-vállalásról szól, hiszen azok is "gyermekeink", vígasztalhatnak vagy meg is bánthatnak másokat.
Remek a címválasztás, azonnal felkelti az olvasó érdeklődését.
Ez egy olyan üzenet, amelynek mindenki számára egyértelműnek kellene lennie, sajnos azt tapasztaljuk, hogy ez nem mindig van így.
Ezt nem lehet a tanárokra, a médiára, a kortársakra, vagy a környezet más részére áthárítani.
Amit egy apa vagy anya elvet a gyermekében, idővel az fog kihajtani.
Nekem az tetszik a versedben, hogy a hétköznapi téma ellenére is végig megőrzi a költőiségét, sehol nem válik közhelyessé.
Egyéni és igen kifejező képeket jelenítesz meg, nagyon találóak a metaforák is.
Én sehol nem érzem profánnak, a stílusod végig sokrétű és választékos.
Ez egy olyan mű, amely sokkal nagyobb olvasottságot és elismerést érdemelne, hiszen minden ember felé van mondanivalója.
Nekem nagyon tetszett, és gratulálok.
Üdv.:Tamás
Köszönöm szépen pozitív véleményedet a verssel kapcsolatban, illetve gondolataidat a témával kapcsolatban!