Tavasz van, gyönyörű.
Eljött hozzánk ismét,
Az Áldott és Szent,
Csodaváró Húsvét.
Ébrednek a fák,
Virágok nyílnak,
Örök titkaként
A zárt sziklasírnak.
Ott ahol várta Máriát,
Titokzatos Angyal,
Ott ahol a Tavasz,
Leszámolt a Faggyal,
Ott támadott fel újra az Élet.
Bizonyságul,
Ne félj!
Nem hal meg a Lélek.
Ha szétnézel látod,
A sok szép virágot,
A sugárzó Napot,
Keltsd fel a Világot!
Töltekezz be Fénnyel!
Húsvétban ébredő
Hittel,
És Reménnyel.
Ne félj a Téltől!
Ha sorsod hányatott.
Érted halt meg Jézus,
Érted feltámadott.
2 hozzászólás
Nagyon szép ez a vers, kifejezi a Húsvét lényegét! Üdv: én
Tisztán fogalmazott a mondanivalód. A vers archaizálását a szakrális jelleg indokolja bennem.
aLéb