Fényt festek látod, az ujjhegyemmel
ahogy mozgatom vonalak
kígyóznak, kúsznak. Pont-pont ember
mosolyog és egy pillanat,
eloszlik, aztán új a vászon,
sötét a hátér, fekete,
emlékkép csak a retinámon
a fénypára lehelete.
Most nevet írok, egy mozdulattal,
nem állnak meg az ujjaim,
gyorsan izzik fel az éjsötét fal
vagy csak én látom, foltjain
új meg új képek születnek
ahogy tíz ujjal karcolom
szárára kétágú feszületnek..
megpattannak az éjfalon,
s most már karjaim is járnak fel-le
ahogy új meg új képeket
festek a fénnyel… de látnom kell-e
amit kilök a képzelet
agyam mélyéről, ahogy újra
parázst szít vak fantáziám,
tűz sodor, ahogy karom írja
az íveket, és szórja rám,
pattogó, vörös szikrái szállnak,
kígyói nyelve sistereg,
felemészt, rombol, ahogy támad,
sikoltanék, segítsetek,
már nem alkotok, csak hadonászok,
csapkodok, védekezem,
erőm fogytán, a tűztitánok
felemésztik a két kezem..
Karom leejtem, és mély sötét lesz,
nem mozdulok. De jó kis éj ez…
csak
vak..
… a test akar,
a lélek nem mer.
kezdjük újra..
pont-pont ember…
10 hozzászólás
Szia aLéb!
Versed olvasva egy kicsi madár jutott eszembe, akit egész pici kalitkába zártak…aztán lassan nőni kezdett, és szét akarta feszíteni a rácsokat…majd feladta, mert mégiscsak az az "otthona"…
(Bocsánat, hogy így elkalandoztam!)
Nagyon szép a versed…és gratulálok!
Gyömbér
Köszönöm Gyömbér! Örülök, ha ilyen gondolatot ébresztettem benned!
aLéb
Kedves aLéb!
Egy komoly drámát olvastam, szinte szinpadi minőségben.
Igen sodró a lendülete, és alapos a mondandó…
Kifordult a kép, amíg olvastalak, nekem a lélek akar, de a test nem mer..
Élmény a versed!
Üdvi: d.p.
Dini, köszönöm hogy olvastál. Véleményedet is köszönöm. Biztos így van? A test nem mer? a lélek akar? sokat gondolkodtam, miután leírtam, én is ezen a kérdésen, érdemes átfuttatni újra meg újra…
aLéb
Felvillanó fények, parányit élnek, s meghalnak, újra kezdik a rajzot, villanások egyre erősödnek, hajt egy különös erő…rajzolsz, s a fények egyre erősödnek, majd elvakít, az ezer szikra, mit rajzod áraszt, s befogod szemed, a sötét lesz a menekülésed…
s újra apró fénnyaláb…"pont-pont ember"-ek…
Nagyon tetszett, olyan volt mint egy lézer(lélek)ceruza-varázslat:)
Gratulálok!:)
Köszönöm, sleepwell, jól látod… hát … igen , és tovább újra és újra..
aLéb
Mindenkinek mást mond a vers….alkotni valamit, ami legyőz, s ami mégis újra kell…
Csodajók a képeid.
Üdv.: András
András!
Így ahogy írod pontosan.. és még ezen belül is ezer…
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Szeretek itt olvasgatni, de általában néma maradok. Most éppen kedvem támadt nyomot is hagyni. Dehogy számolom, hogy már hat év és pár hónapja… 🙂
Nagyon tetszik a vers, szerintem ezt még egy bátortalanabb költő pingálta. Hihetetlen, hogy mennyit változtál, mennyivel határozottabb és kiforrottabb vagy. Azért jó olvasni, mert látható a változás.
A zárás nagyon tetszik, de akaratlanul is átfordítottam, bocsi. 🙂
… a lélek akar,
a test nem mer.
kezdjük újra…
pont-pont ember…
Nagyon tetszett, pár évvel ezelőtt is tudtál, mára pedig zseniális lettél. 🙂
Megtiszteltetés, hogy olvashatlak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Igen régi ez a vers, és hát persze, hogy alakulok, változom :-), mint ahogy mindannyian, a világ egészéről nem is beszélve…
Én megtaláltam benne a jellemző eszközeimet, és nem érzem ma sem bátortalannak, de te vagy az Olvasó, szíved joga érezni a versből :-). Épp ezért, ha neked más sorrendben akar az elszánás és a bátorság megjelenni test és lélek vonatkozásában, olvasd úgy :-). A vers az ösztönök uralmáról (is) szól a lélek felett (persze az ez ellen való örök küzdelemről is), ezért ez a sorrend a zárásban.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvasol, és hogy vissza is. Ma másképpen írok már… Örömmel láttalak a versnél.
aLéb