Édes mámorban alszik szerelmem,
folyton lecsorog,
szétfolyik szívem alatt-
benne
lelkem ázik
cuppanás altat:
fürdök.
Mi oldaná édesét
mézednek
mind rámtapad,
befedem,
hogy közeledted
ne oldja fel semmi,
csüng csókom
csábos ajkadon,
ha kéjem fürdetem.
Féltem a csobbanást.
ha ébred-
űzött pillanatot temet
zúzó emlékezet-
még fürdök
…de már didergek.
1 hozzászólás
Nagyon jól sikerült vers! Tetszett!