az éjjel hozzám futott egy
mozdulat
s megérintett sárga melegsége
mit bátyadt mosollyal toldott
kezem merevsége és csak
akkor láttam magamba borulva
hogy színes gömbök gurulnak
bágyadt bánatomba
mert
féltő fényük magamra nem hagyott
s pillám zárja nem pattant
ijedten
száguldott vérem
új ébredésre.
6 hozzászólás
Szia ruca! 🙂
Ez nagyon szép, engem is megérintett a mosoly melegsége. Gyönyörű az álom, meg az ébredés is. Nagyon tetszik a cím játékossága, pajkossága, a szemcsücsökbe apró ráncokat ír (nevetőráncokat).
A fényes gömbök csodákra képesek, nyugtatóan életet varázsolnak.
Nagyon tetszett! 🙂
Kalin
Mindíg álmodom, állandóan és mindenre emlékszem- ez orvosi szempontból nem jó,
de ebben nem hiszek. Örülök,hogy itt vagy Kalin!
ruca
Nem vagyok babonás (lehet, hogy sajnos, de a szkepticizmusom több éve ilyet diktál), tehát, nem a a tizenegy-tizenegy-tizenegy misztikája az, ami erre vezetett.
Hanem inkább az, hogy a szavakba öntött érzéseket látom, hallom, érzem, így az érzékelés teljessé válik.
Nagyon szeretem az ilyen írásokat.
Ez is egyfajta belemerülés.
Köszönöm a látogatásod Andrea, ez valóban megtisztelő kedvesség tőled.
szer: ruca
Csodálatosan gurulnak ezek a "gömböcskék". Szeretem a verseidet!:-)
Selanne
kedves vagy,hogy meglátogattál, köszönöm megtisztelő
soraid:ruca