Uram, segíts!
Sziklaszálas, napbarnított apám
az eke érdes szarvát fogva
öregedett meg
Anyám, liliomlelkü édesanyám
sarlóval kezében érte meg
az ötvenedik évet.
Talán hű hitvesénél is jobban
szerette a Nyikómenti rétet:
a szántók enyhe, hímes hajlatát.
És ma
verejtékes, hosszú esztendők után
a két galambősz, görnyedt öreg
a kert szögéből elborultan,
sirva nézi:
a szent, féltett búzaföldek
másnak ontják a kévét, az életet…
.
Uram, segíts!
Hallod-e: a morzsálódó ősi rög
vesztét érezve sikolt élesen!
Uram, segíts!
Segíts, mert választott földeden
maholnap minden semmivé lesz,
– maholnap minden elenyész…
Szüleimnek
Gyallay-Pap Sándor: 1906 – 1944
Herr, hilf mir!
Mein Felsenfest und gebräunter Vater,
das raue Horn des Pfluges haltend,
so wurde er alt.
Meine Mutter, mein lilienbeseelte Mutter
mit einer Sichel in seiner Hand,
hat sie das fünfzig erreicht.
Vielleicht besser als ihren Ehemann
liebte die sanften Nyikóner-Wiesen:
Die sanfte, männliche Biegung der Felder.
Und heute,
nach langen, schweren, schweisstreibenden Jahren
die zwei taubengrauen gebeugten Greis
von der finsteren Ecke des Gartens,
schauen weinend:
Die heiligen Weizenfelder,
geben anderen die Garben, das Leben …
Herr, hilf mir!
Hörst du: das Zerbröckelndes uralter Bult,
seinen Verlust fühlend, schrie er scharf auf!
Herr, hilf mir!
Hilf mir, weil auf dein auserwähltes Land,
weil über kurz oder lang bald nichts wird,
weil über kurz oder lang alles verschwindet.
An meine Eltern
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
4 hozzászólás
“És ma
verejtékes, hosszú esztendők után
a két galambősz, görnyedt öreg
a kert szögéből elborultan,
sirva nézi:
a szent, féltett búzaföldek
másnak ontják a kévét, az életet?”
Megrázó sorok, igaz történetek. Az írója is rövid életet kapott. Köszönöm, hogy megismertetted velünk ezeket a meghatóan szép sorokat.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita, úgy érzem meg kellett, és meg is kell ismertetni, ezeknek a kevésbé ísmert íróknak ezeket a szép, a valódi életből mártott szép soraikat, amelyek eltüntek a feledés kemyény útján…üdv Tóni…
Egyetértek veled. Remek gondolat. Remélem, hogy a fordítás is eljut azokhoz, akik nem ismerik a magyar nyelvet.
Szeretettel: Rita
Azt remélem én is, és azt is szokták mondani: A remény hal meg utoljára! Ezzel a reménnyel kezdtem el a fordítást, és biztos vagyok benne, hogy nálam a remény velem együtt fog meghalni…üdv Tóni…