Ha elolvadnak a fények,
s az alkony véresen hajtja le
sebzett fejét,
már nem fáj,
de érzi a lüktetést.
Akkor biztos nem ringat békés
álomba a fenyők
lassú tánca,
s nem bújnak a tündérek
csillagszín ruhába.
Ha elolvadnak a színek,
s a november
már komor kötényt húz magára
már nem fáj,
de érzi a zsibbadást.
Akkor biztos nem ringat
álomba a harangok mennyei játéka,
s nem csilingel
őszintén a gyermeki nevetés.
Ha elolvadnak a színek,
s nem libben a tavasz puha zöld ruhába,
csillag nem pattint
új reményt betegek szemébe,
már nem repít
friss fuvallat a béke mezejére.
Ha elolvadnak a színek,
és nem lobban a nyár,
tiszta forrás helyett
a bánat csordogál…
6 hozzászólás
Kedves Tímea!
Bánatosan csordogálnak soraid, mégis nyugtatóan hat rám ahogyan olvasom.Olyan suttogó.
Szeretettel garatulálok:Selanne
Kedves Tímea!
Csodás a versed.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Kedves Tímea!
Verseden valóban végigvonul valami szomorkás árny, de nem arra sarkallja az olvasót, hogy szomorkodjon, hanem arra, hogy folytassa tovább. Tisztán, magyarosan írsz, szép kifejezésekkel. Tetszik a versed.
Szeretettel: Kata
Köszönöm kedves soraitokat!
Kedves Tímea!
gyönyörű, fájdalmas képek….
DE jó volt olvasni!
Szeretettel,
Zsolt
Nagyon tetszett,ez az alkotasod.Szivbol kivanom,hogy meg sok szep alkotasod lasson NAPVILAGot.Szetettel&tisztelettel,S.a messzi tavolbol…