Verssorok, metaforák táncoltak a szemeim előtt
Szám csendben volt, néma félmosolyra húztad őt
Mellkasom fel-le mozgott: tömött oxigénnel telt meg
A pillangók sehová sem repültek, a te nézésed
Pillantásod remegtette meg a bennem lévő világot.
A kezeim vakok voltak, téged kerestelek mindenhol
A jövőbe képzeltem a jelent, mindenkor
A biztonságos fal voltál, kibe kapaszkodtam
De lábaim rettegve-remegve lefagytak
Egyik testrészem sem akart elhagyni téged.
Hold-kerek szemedbe néztem
De pislogtam és addigra te eltűntél
A csillagos valóságból kitakartak
Mint éjjel-szerelmes, hajnali kettő-függő
Tudtam, ezt a nézést keresni fogom
Míg te újra elő nem varázsolod.
2 hozzászólás
Tetszik, de jövök még!
Szép napot!
Kedves Eferesz!
Köszönöm, hogy írtál és örülök, hogy tetszik 🙂