Újra itt van a hajnal, csend és sötét,
csak a szél süvít a jeges dombokon,
egy kóbor kutya rója az út kövét,
és jégvirág nő a párás ablakon.
Bámulom az utat, mely hozzád vezet,
még biztosan alszol zűrös éj után,
fáradt vagy tudom, és jött az üzenet,
hogy még mindig rám gondolsz éjfél multán.
Félénken szivárog szobámba a fény,
a Nap is lustán kúszik a hegyeken,
lassan melegszik már a teás edény,
merengve lépek a puha szőnyegen.
2 hozzászólás
Szép Hajnali gondolat…. tetszett, gratulálok!
Kérlek engedj meg egy megjegyzést: most hogy nálad jártam s olvastam a bemutatkozásod is úgy gondolom talán jó lenne és helye lenne a verseid közzétételei közt is! .. mit gondolsz?
Üdv.: Rudy
Kedves Rudi!
Örülök, hogy megtiszteltél figyelmeddel, és örülök, hogy tetszenek soraim!
Arra gondolsz, hogy töltsem fel az írásaim közé a bemutatkozó versem is?
Végülis nem rossz ötlet.
Üdv: Szaty