kikényszeríti féltett titkaim,
vert helyzetből vágok vissza
a páston,
halk suttogásommal
aprókat szúrok
a mélysötét csendbe.
Ordítanék, de felesleges,
mérföldes magány
csendje borult reám.
Hangom elhal
centiméterekre tőled,
s ha még egy decibel törne elő,
az is csupán csiklandozná
füleidre tapasztott kézfejeidet.
22 hozzászólás
Jajj Csaba, mi történt? Ez a versed segítségért kiált. Nemcsakhogy szomorú, hanem egyszerűen dől belőle a keserűség. Csak csendet ne a magányban, az túl sok olyan gondolatot ébreszt, amit az ember legszívesebben a világ legmélyebb kútjába hajítana. Szebb napokat kívánok! Üdv. Szilvi
Köszönöm, Szilvi!
Kedves Csaba!
Azon gondolkodtam el, mennyiféle csönd van, és a csönd mennyi mindent tehet egy emberrel. Téged pl. most megöl és rád borul, ami nem túl boldogító… Tetszik a versed, mert érzékletesen kifejezi a hangulatodat. Annyit szeretnék csupán megjegyezni, hogy a magyar nyelv a páros szerveket egyes számban használja, tehát az utolsó sor talán helyesebb lenne így: füledre tapasztott kézfejedet.
Üdv: Klári
Köszönöm, Klára. Ahány csend, annyi szokás. A fül témában pedig igazad van, egyes számban az igazi.
Sokszor hiába a segély kérés, süket fülekre talál.
Gratulálok a versedhez: oroszlán
Köszönöm, hogy itt jártál, oroszlán.
Szia Csaba! 🙂
A csend már csak ilyen kegyetlen, hajjaj! Halkan legyint, aztán fennhangon ordítozik, később énekel, aztán álomba ringat. Felébreszt, kérdőre von, majd elveszejt. Már régen rájöttem, hogy bizony több arca van, nehéz követni. Érdemes figyelni rá, mert alattomos sugdosásai lehetnek, és minden apró neszében üzenet rejtőzhet.
Szerintem gondold ezt át, aztán előre!!! Uralkodj felette! 🙂
A záró öt sorod felülmúlja az egész verset mindenféle mértékegységeivel, amúgy pedig hihetetlenül mély a gondolatsor, ez pedig Tőled elvárt. :)))
Szívesen olvasgatok itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Talán majd egy másfajta csendről is készül majd versem, mert valóban annyi válfaja van. Csend-ciklus is lehetne akár belőle. Ez viszont most sajnos ez a csend.
Köszönöm kedves szavaidat!
Kedves Csaba!
bár a hagyományos versdíszek /tipus-rímek/ hiányoznak, nekem nagyon tetszik, mert a gondolatok ritmusa feleslegessé teszi a rímek kínos erőltetését.
a csata bárdot elástuk. -nem haragszom, csak a betegségem miatt időnként túl érzékeny vagyok.
üdv. Karolina
Köszönöm szépen, kedves karolina! Eredetileg rímes verset szerettem volna belőle kerekíteni, az első két sor megírása utána, de aztán letettem róla.
Kedves Csaba!
Tetszett írásod!
Tudod, azért nem szeretem a csendet, mert akkor túlságosan ordibálnak a gondolataim…
…így hát mindig zaj van körülöttem…
Jó volt olvasni gondolataid.
Szeretettel: Tünde
Köszönöm, Tünde!
Jó vers! Mernék mást írni? :)) A csend meg ne öljön! Ordítsál. Biztos menni fog:)
Gratulálok!
Köszönöm, hogy olvastad a versem, nagyon kedves vagy.
Nem, Taz, nem fog megölni a csend.
Ennél harcosabb vagy, akármilyen csendekről is legyen szó.
Indulatvers? KeserVers?
Ahányszor olvasom, annyiszor jön át másként, más formában.
Ezt (is) nagyon jól megforgattad.
Köszönöm, Andrea, inkább az utóbbi, keserv…
Szia! Az első sor "magyarázkodása" (lassan, mert kínoz) nem passzol a vers további soraihoz, amelyek nagyszerűen tükrözik vissza (legalábbis számomra) a tehetetlenség/szomorúság egy szuszra előtörő szavait.
Hanga
Köszönöm, Hanga, igen, ott talán túl konkrét a megfogalmazás, talán lehetne finomítanom még rajta.
Szia!
Nagyon "biztos kezekkel" írtad ezt a verset. Minden sorból keserűség és csalódás tör elő, de legalább ennyire érzem az erőt is. Jó az arányérzéked, nincsenek túlzások, valahogy az egész írásod teljesen emberi. Mindenkiben lejátszódnak ehhez hasonló érzések, a szomorúság is fontos, tagadhatatlan része az életnek.
Üdv.:Tamás
Köszönöm szavaidat, Tamás!
Szia Csaba!
Csupa olyan "kelléket" használtál a versben (pást, decibel), ami nagyon távol áll tőlem, de mégis a hatás amit elértél vele és az érzés, amit felismertem az nagyon közeli.
Gratulálok!
Deiphobae
Köszönöm szépen, Deiphobae!