A hatvanon felül sokan megváltoznak
nemsokára célunknak a végére érnek,
a napok lassan másképp mutatkoznak
jelentősége lesz már minden évüknek.
Kinek napjait eddig a munka szabta meg
most belőle majd egy „időmilliomos” lesz,
nem lesz reggelenként a csak szürke tömeg
ki nem ismer mást, csak az állandó stressz.
Az egyikből lesz majd egy szerető nagyapa
ki minden percét az unokájának adja,
a másik azt: Nagyapa, soha meg nem hallja
mert ő az unokáját sohasem láthatja.
Van ki az idejével nem tud mit kezdeni
csak a másiknak az idegeire tud menni,
aki levesben is mindig a hajszálat keresi
egész nap semmi okosat nem tud tenni.
Délelőtt nem elégedett saját magával
keresi kibe tudna ma még belekötni,
délután haragba van az egész világgal
mindenki levesébe próbál bele k..ni.
Egy szegény öreg ember lett, de azt észre sem veszi
felesége, be a konyhába már csak ritkán engedi,
reggeltől estig ott a kis szobában csak a mérget eszi
sűrűn egy ártatlan ember ki mérgét elszenvedi.
Jaj annak aki ilyenkor szembe kerül vele
akármit csinál is, semmi sem tettszik neki,
okos ha hallgat, nem szól semmibe bele
minden kimondott szó csak mérgét növeli.
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Közeledvén a hatvanhoz nem sok örömteli dologgal kecsegtetsz. De a mi korosztályunk még nem engedheti el magát, mert emelik a nyugdíj-korhatárt. Csak legyen addig munkahelyünk, mert különben végünk. Így nem igen morcoskodhatok még hatvan felett sem majd.
Figyelmesen olvastam versedet, s rájöttem, hogy a nyugdíjas éveknek is megvan a nehéz oldala. Bizony, míg az ember minden nap megy dolgozni, el sem tudja képzelni, milyen az, ha többet nem lesz rá szükség a munkahelyen.
Üdv.: Alberth
Kedves Tóni, jól ecseteled, mennyi gond van hatvanon felül…
Ki így, ki úgy, sehogy sem jó…
Morcos, morgós vénemberré válunk. Ajjaj.
Sajnos, tapasztalok én is ilyesmit…
Kedves András"
ha müvésziessen akarnám magamat kifejezni, akkor azt mondanám, ez a vers az én alkotásom kezdő periodusának egyik példánya. Igen akkor a nyugdijazásom után irtam, és most egy évvel a hetven előt, sem vagyok elkeseredve. Ezt legjobban a mai napi Chatem bizonyitja, amit ma vezettem Pankával a megelégedésröl. Én mondhatom magamra , hogy egy megelégedett ember vagyok, ami azonban nem azt jelenti, hogy nincsennek álmaim a jövővel kapcsolatban, csak leírtam neki a megelédéshez vezető út három pontját:
Három dolog fontos az életben:
Ha látsz valami igazságtalanságot az életben, és tudsz valamit ellene tenni, akkor tedd meg.
Ha látsz valami igazságtalanságot az életben, és nem tudsz ellene semmit sem tenni, akkor nyugodj bele.
És kérd a Mindenhatót arra, hogy magadja neked azt a belső adottságot, hogy a ezt a kettőt mindig meg tudd különböztetni.
…és már elégedett is vagy azzal, amid van…
üdv Tóni
Kedves Irén!
A nyugdijazás, még nem jelenti a kivánságok, a tettek, és az élet végét. Pontossan ma van négy éve, hogy nyugdijban vagyok, és az ismerőseimnél senki sem mondja rám, hogy öregedtem, sőt, úgy az akivitásomban mint a gondolataimban is élénkebb vagyok mint azelőtt. Ki lehet még ilyen boldog, hogy az idejének 95%-ban azt csinálhat amit szeret, és azzal akit szeret,Csak be kell tartani, az éveken át kialakult törvényeket, az egymással való kapcsolatokban, Ennyi az egész. Ugyanúgy tisztelni kell egymást, csak egy kicsit a házimunkát másképp kell beosztani. Egy feledatot keresni, ami kitölti mindkettönk érdekeit, és nem engedi a mindennapi megunt egyformaságot. És elismerni, hogy öregszünk. Mert nincs nagyobbbetegség, mint mindenféleképpen fiatalnak akarni maradni, Ez egy halálos betegség, amelyikben többen belehalnak, mint a valódi betegségbe.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni