Felkavartad bennem
a szunnyadó viharokat,
lelkem háborgó forgószelei
úgy zúgnak, tombolnak,
széttépve csendem felhőit.
Szavaidból fűzöm
holnapom színes gyöngysorát,
s feléd csalogat
szikrák közt parázsló tűz,
vágyódás ébred az éj falán.
Mennyi érték hever
kanyargó utam szálló porán,
de emelt fővel
megyek egyre tovább,
mert más hitet választottam.
Csak egy kincset
keres láztól lüktető szívem,
gyűrt énem kisimítva kérlek,
hogy élhessek tovább;
még több mesét hazudj nekem!
10 hozzászólás
Álmodozás, képzelgés, vágyakozás és a mese, ami igaz és hamis is lehet!
Gyönyörű sorok!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm drága Fél-X!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Ez is tanulságos vers. Én elrontottam valamit érzését kelti bennem. Elgondolkodtató.
Barátsággal: Ági
Kedves Ági!
Lehet, hogy én rontottam el valamit, de az is lehet, hogy az élet alakult így…
Örülök neked!
Szeretettel: Tünde
Szia Tünde!
Nem tudom Te mit rontottál el, de tanultam ebből a versedből valamit.
Ami az életben hasznosítható és nincs köze a versíráshoz. Köszönöm, hogy megírtad és tanultam belőle.
Barátsággal: Ági
Szia Ági!
Csak most láttam, böngészés közben, hogy írtál ehhez a versemhez is… 🙂
Örülök, ha tanultál valamit, bár nem oktató célzattal készült. 🙂
Szeretettel láttalak: Tünde
"Mennyi érték hever kanyargó utam szálló porán,"Ez a kedvenc sorom.Nagyon szép vers tetszik
Barátsággal:Eszter
Kedves Eszter!
Örülök, hogy tetszett…
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Szomorúan szép soraidat többször is elolvastam és ez olyan jólesett nekem.
Szeretettel:
Millali
Drága Millali!
Köszönöm, hogy olvastad!
Jó újra "látni" Téged!
Szeretettel: Tünde