Valamikor egyszer régen,
édesanyja lágy ölében,
megfogant egy apró magzat,
ki most hazafelé ballag.
Kisleányként nevetett ő,
példakép lett mikor felnőtt,
borongva kérdi hasztalan,
hová tűnt a csodás tavasz?
Boldog nyara, mint pillanat,
oly fürgén, gyorsan elszaladt,
fiókái kirepültek,
szerelemtől megszédültek.
Ősz közeleg, esős, szeles,
elmúlt már a szép kikelet,
ősz után didergős tél jár,
kopogtat az ajtófélfán.
2 hozzászólás
Úgy, úgy drága Melinda!
Szeretettel olvastalak:
Ildikó
Drága Ildikó!
Köszönöm hozzászólásod. Szeretettel láttalak én is!
Melinda