Hol jár a boldogság,
hová tűnt a remény?
Nem hull rám szemedből
a piciny csillag-fény,
napfényes, szép egem
bealkonyult már rég…
Szeretsz-e kedvesem,
mondd hát, szeretsz-e még?
Mint apró pillangó
tovaszáll a hitem,
követi az álmom,
melyet veled szőttem…
Úgy kapnék utána,
hogy markomba rejtsem,
de szétnyílt ujjam közt
kiröppen, elvesztem.
Megfakult perceket
hozott ez az élet,
kínoz a bántalma,
egyre jobban éget,
gondolatok árja
hideg, akár a jég…
Szeretsz-e kedvesem,
mondd hát, szeretsz-e még?
Szükségem van reád,
kérlek fogd a kezem,
göröngyös utakon
legyél mindig velem,
add vissza a hitem,
tudjak újra élni,
rózsaszín álmokat
merészen remélni.
8 hozzászólás
Kedves Judit!
Nagyon jól szőtted gondolataid ebben a hatszótagos, hagyományos külsőt formáló verssel.
Mély érzelmekkel teli a sorsképed, ezeken a kérdésekent mindnyájan elgondolkodunk… Sorsunk kiszámíthatatlan, s időnként bogozgatjuk a lehetőséget, s szeretnénk, ha még lehet reményünk.
Kívánom, hogy álmaid váljanak valóra.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata? nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Kedves Kata? nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Nagyon szép vers, bár szomorú hangulatú. A vers felépítése is tetszett!
szeretettel-panka
Köszönöm Panka!
Szeretettel, Judit!
Köszönöm Panka!
Szeretettel, Judit!
Nagyon szép ez a vágy-vers, kedves Judit. Hittük, hogy mindig boldogok leszünk, de a küzdelmekből valahogy mindig több jutott, de hát ez az életünk célja, a küzdés!
Nekem nagyon tetszik a versed.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida, nagyon köszönöm, hogy olvasol!
Szeretettel, Judit