Hogy egyszer arra kell ébrednem, házam
hazám becsmérelt szó patak öble, hogy majd
barátok ökle csap átkozott képembe, hogy
éjszakáim elrabolták, életemet megfosztották,
kivágtak minden lételemből,mert nem számít
az emberség a földön…
Hogy van az, hogy minden becsült emberi érték
meghalt már, s nincs kétség a rútság az ajtón
veszettül dörömböl – hogy süllyedt idáig
érték ítéletem, hogy vakon ezt meg
nem ítélhetem….
miért van az, hogy egy évtized sűrű
könnye nem fullad nevetésbe és inkább
az éjszakába elrohan, mert jobb a farkas
mint a latrok képtelen hazug képe
fent a falon…
Hogy van az, hogy összeomlik házad
vára, hogy meglopnak és meglincselnek,
lelked színét eltekernek, meghalnak egy
hazug szóért, de a becsület semmit
nem jelent nekik!
Hogy van az……
6 hozzászólás
Kedves Ruca!
Kérdésedre nehéz választ találni, talán nem is lehet. Versed nagyon jól visszatükrözi a haza sorsáért aggódó lelkiállapotot.
Szeretettel: Eszti
Kedves Ruca!
Attól a rémisztő jelenségtől, hogy itt mindent lehet…
Aki lábbal tiporja a jogot, aki az erkölcsi normákat ész nélkül pusztítja, a többieket hülyének nézi, kihasználja, átveri, a saját bűneinek okaként annak a nevét üvölti akit megrabolt, az az úr az életünkön…
Nem véletlen, hogy annyian elmennek a házukból, hazájukból. Ha itt mindent lehet, akkor maradnak egyedül, azt keringőzzenek az ördöggel, vele megvannak remekül…
Judit
Hogy van az? Úgy kedves Ruca, hogy még tűrjük… pedig nem kéne, nagyon nem kéne.
szeretettel-panka
Szia ruca!
A kérdésekre nincs azonnali válasz, viszont van véleményem. Léteznek még emberi értékek, ám sokszor eltapossák őket akaratlanul is, láthatatlanságuk miatt; az igaziakat nem lehet. Hiszek abban, hogy valamikor csak-csak kiviláglik valamennyi abból a sárból, amelybe taszították. Ezek a tündöklő kincsek hivatottak arra, hogy feledtessék az elrabolt éjszakákat, a kifosztott életeket. Az emberi értékek soha nem halnak meg, de néha próbálják élve eltemetni őket. Muszáj hinnem abban, hogy a tisztaság és a közös akarat ereje győzedelmeskedik. Mindig így gondolkodtam, most sem tudok másként.
Egyébként az átlagember ilyen. Gyakori, hogy éppen oda csap, ahonnan a legtöbb jót kapja. Ezért van az…
Temérdek ember, sok kicsi hiba… hatalmas káosz.
Jól összefoglaltad, én az egésztől a részek felé haladva inkább az "egy ember" felelősségét láttam meg először…
Kalin
Kedves Ruca!
2 perc alatt megírt vers és mély tartalommal bír.Gratulálok!Hogy van az? Jó kérdés.
Üdv: Ági
Köszönöm Ágnes!
R.