Letépem neked megdermedt, zúzmarás
lelkem jégvirágát – tűzd a szívedre.
Talán van még odabent annyi parázs,
hogy napjainkból a fagyot elűzze.
Ha hervadásnak indul jégvirágom,
tudni fogom, hogy még él benned a nyár.
De míg bénultan ülsz a hóhatáron,
távolod engem is önmagamba zár.
4 hozzászólás
Szia!
Gyönyörű kérés, és reménykedő kérdés a kedveshez, remélem olvad a lelked?
Üdv.
Ha kiírom magamból, mindig olvad egy kicsit. Köszönöm, kedves Artúr.
Szia Neti!
E versedben, mint több másikban is annyi remény, vágyakozás és szerelem van, hogy képtelenség mellette jeges szívvel megmaradni!
Kívánom én is Neked a tavaszt!!
szeretettel leslie b
Köszönöm, kedves leslie!