Hol van már, az a régi nyár?
S hol, az a fájó szerelem?
Tovasuhant, mint gyors madár,
s Ő, „csak” emlék ma már nekem…
Képzeletem, a sarlatán,
vad szeszéllyel, át a réten,
estébe hajló délután,
kószált velem, észrevétlen.
Úgy tűnt nekem, hogy Ő van ott,
s megrezzen keze az ágon;
dúdol egy régi dallamot,
s mosolyog minden virágon.
Megálltam hangja hallatán,
fürkésztem csendben a távolt,
s láttam a dombok hajlatán,
hogy bókoló fák közt táncolt.
Szirten derengett fény haja,
s szemének kékje ég taván;
motozó szél volt sóhaja,
ábrándos erdők bársonyán.
Álltam csak ott, álltam sután,
majd sötét lett mind, ami kék,
különös nyári délután,
láttam, hogy nincs menedék…
A szél, haragos hadait
küldte rám az erdő felől;
elűzte Őt, s halk dalait,
s féltem, hogy minden összedől…
Eltűnt, mint rebbenő madár…
S mikor a zápor elkapott,
az éjbe hullott láthatár
villámot szórt és zokogott.
Az ösvény mindkét oldalán
virágok könnyező hada,
sírtak bizony, nem mondanám,
és súgták: indulj már haza.
(Mit tudtak ők, tarka mezők,
arról, ki arra ballagott;
furcsák ám, az emlékezők,
ő is, csak egyre hallgatott…)
Narrátor:
Nincs senki már, ki megy vele,
ti se törődjetek vele,
ha láttok majd a réten át
kószáló, ázott figurát.
Zavartan néz a hegy fele…
s csak hallgatás a fegyvere;
köszönnötök se kell neki,
az teszi jól, ki feledi…
24 hozzászólás
Kedves Antonius, nagyon örülök, hogy megint hoztál egy csodaszép verset…!
Kedves Antonius!
Nagyon szép a versed.Gratulálok!
Linda
Gyönyörűséges "balladát" olvastam……
Bizonyára elemezni is fogják. Én csak ámulok…..
Kedves Antonius!
Szép ez az emlékezés.
Az utolsó két versszak szívfájdító.
Szeretettel:
A.S.N.
Kedves Antonius!
Örülök, hogy ismét publikálsz.
Gyönyörű a vers, gratulálok.
Zagyvapart.
Heinét idéző -számomra legalábbis- gyönyörűséges ballada.
Hiába. Aki tud, az TUD.
Már megijedtem, amikor megláttam, hogy milyen régen tettél fel verset, ugyanis kerestem.
Most örülök. S egyúttal gratulálok.
Kedves Antonius!
Remek versedhez gratulálok!
szeretettel-panka!
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmeteket és kedves szavaitokat. a
NA VÈGRE!!!!!!! HIÀNYOZTÀL KEDVES ANTONIUS!!!!
Gratulálok a remeküvedhez, többször is elolvastam!
Bekerült a kis csatos könyvembe!
Szeretettel: Galambocska
Kedves vagy Galambocska. Köszönöm. a
Kedves Antonius!
Szeretem a letisztult, érett, mély érzésekben gazdag alkotásaidat, mint ez a szép ballada.
Gratulálok hozzá, további jó alkotómunkát kívánok!
Szeretettel: Zsóka
Köszönöm szépen Zsóka. a
Remek, ahogy fegyelmezett ritmusban mesél a versed, antoniius. Az érzelmi töltés a természeti képeken keresztül nekem nagyon mélyen átérezhető volt. Örömmel olvastam a versed, méltó a forma a tartalomhoz.
aLéb
Örülök, hogy figyeltél rám. Köszönöm. a
"Hol van már, az a régi nyár?"
Csodaszép költemény.
Szeretettel
Emese
Köszönöm szépen Emese. a
Szép ez a vers.A ritmusa és a tartalma is megfogott.
Aine
Köszönöm Ági a figyelmed, kedves szavaid. a
Elnézésedet kérem, hogy csak most olvastam gyönyörű művedet, de ezennel igazán elmerengtem rajta annyira megfogott szívem belső emberéhez szólva szavaid mélye!
Gratulálok szeretettel! Zoli
Köszönöm Zoli, hogy megtiszteltél.
Üdv. a
Szépséges nosztalgia… Öröm nálad elidőzi:)
Ha meg nem sértelek, azért megjegyzem, hogy túl sok vesszőt használsz, oda is teszel, ahová nem kellene. Az első versszakban például egyetlen vessző kell, mégpedig a harmadik sorba…
Üdv: Klári
Nem Te vagy az első, aki szóvá teszi ezt a visszatérő hibámat. Köszönöm az észrevételed. A redukció illetően törekedni fogok.
Köszönöm és üdv. a
Szia!
Versed olyan, mint egy szomorú dal. Szinte dúdoltam, olvasás közeben. Szép képeiden keresztül átjön a hangulata.
Örömmel olvastam! Gy.
Kedves vagy. Köszönöm. a