Ülök fényed tengerében,
Elönt a béke.
A világnak tengelyében,
Mindent elérve.
Tisztán látom, ki vagyok,
Arcomon mosoly,
Egyetlen igaz ok,
Mely senkit nem okol.
Az egyetlen érzelem
Szívem átsuhan.
Velem vagy, édesem.
Minden rendben van.
Rád süt a nap?
Te sütsz reám!
Nem tudhatod, mennyit adsz,
Drága leány.
Nélküled a szavak
Üres szólamok.
Nélküled magamban
A semmibe olvadok.
Hangod nélkül
Oly fájó a csend,
Háború készül,
Vihar idebenn.
Csapkodó hullámain
Elnyel a végtelen,
Minden sirám leint,
Te vagy feszületem.
Mikor Veled vagyok,
Imádkozom én
Az igaz hanghoz,
Mely belőled él.
Egyetlen Istenem,
Egyetlen Vezetőm,
Benned felismerem
El nem jött jövendőm.
Neked áldozom
Minden könnyemet,
Mit ezer napon
Sírtam el neked.
Minden mosolyom
Reád szálljon vissza,
Mert te vagy, tudom,
Az Úrnő, a tiszta
2 hozzászólás
Örülök, hogy ilyen tollal színesedett a paletta, ugye írsz még?!?! És ki is teszed? 😉
Grat
Kedves Beyond!
Tetszik a versed. Egy apróság: A 4. versszak 2. sorában sztem lemaradt a "sz" ("Te sütsz reám" lenne helyesen)
Üdv: Borostyán